Mivel jelenleg nemcsak a Meta, hanem a Google is tűz alatt áll, a szövetségi szabályozó hatóságok egy drámai és ellentmondásos eszközt vizsgálnak újra: a vállalati szétválasztás kérdését.
Évtizedek óta először az amerikai szabályozó hatóságok komolyan fontolóra vesznek egy olyan taktikát, amelyre Rockefeller és a Ma Bell kora óta nem volt példa: a nagyhatalmú vállalatok feldarabolását a verseny nevében. A célpontok ezúttal a technológiai óriások.
A legutóbbi komolyabb kísérlet bíróság által elrendelt szétválasztásra 2000-ben történt, amikor a Microsoftról kiderült, hogy Windows-monopóliumát a PC-szoftverek terén a verseny elnyomására használta fel. Egy alsóbb szintű bíróság elrendelte a szétválasztást – szétválasztva az operációs rendszert az Office-tól és más alkalmazásoktól -, de a döntést fellebbezés útján végül hatályon kívül helyezték. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a szétválasztási jogorvoslatot csak nagy körültekintéssel szabad alkalmazni. A Microsoft akkor megúszta a szétválást, de kénytelen volt megváltoztatni üzleti gyakorlatát. Ez az ügy még mindig hosszú árnyékot vet a technológiai iparágra. Most azonban két új washingtoni trösztellenes per újra napirendre tűzte a strukturális jogorvoslatot. Az FTC arra akarja kényszeríteni a Metát, hogy adja el az Instagramot és a WhatsAppot, azzal érvelve, hogy a vállalat azért vásárolta meg őket, hogy megszüntesse a versenyt. Az igazságügyi minisztérium pedig a Google keresőpiaci dominanciáját akarja felszámolni a Chrome és esetleg az Android értékesítésének kikényszerítésével.
Ahhoz, hogy megértsük, mi forog kockán, segítünk egy kicsit visszatekinteni… A történelem ugyanis megmutatta, hogy a szakítások működhetnek – de nem mindig úgy, ahogy azt a szabályozó hatóságok remélik.
1911-ben a Legfelsőbb Bíróság a Standard Oil-t 34 vállalatra bontotta. A kezdetben a verseny győzelmeként üdvözölt vállalatok közül sokan később újra konszolidálódtak a mai olajipari szupermajorokká. Az AT&T 1982-es feldarabolása valódi fogyasztói előnyökkel járt, különösen a távolsági hívások és a távközlési berendezések terén.
És ott van még az IBM példája. 1969-ben egy trösztellenes perrel szembenézve önként szétválasztotta szoftvereit és hardvereit, lényegében létrehozva ezzel a modern szoftveripart. És ki lett egyik legnagyobb nyertes? A Microsoft!
Ezek az esetek egy kulcsfontosságú pontot illusztrálnak: a strukturális jogorvoslati lehetőségek ösztönözhetik az innovációt, de nem jelentenek mindenképp csodafegyvert. Néha az enyhébb intézkedések, például az üzletviteli korlátozások tartósabb eredményeket érnek el.
Ezúttal ez a tanulság vezérelheti a bírákat. Bár nagy a kísértés, hogy drámai szétválással „felkavarják az állóvizet”, a bíróságok tudják, hogy a szétválásokat nehéz végrehajtani, lassan mutatnak eredményeket, és nehéz visszacsinálni, ha rosszul sülnek el. De a szabályozókat ez nem tántorítja el. A Meta és a Google célkeresztjében a kormányzat jelzi, hogy hajlandó keményen nyomulni – még akkor is, ha a végeredmény enyhén szólva is bizonytalan. Ahhoz pedig, hogy megértsük a mai trösztellenes erőfeszítések lehetséges hatását, mindenképp meg kell vizsgálnunk a Meta és a Google ügyek sajátosságait – és a javasolt korrekciós intézkedéseket.