Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Tömeg kontra prémium az újságírásban

A The New York Times nemrégiben 550 millió dollárért vásárolta meg a népszerű The Athletic sportoldalt. A The Times az egyik legrégebbi, és bizonyos körökben a legtiszteletreméltóbb újság az az amerikai hírszolgáltatásban. A The Athletic azonban viszonylagosan egy új online sportoldal, amely kizárólag előfizetőknek elérhető. A 2016-ban alapított The Athletic célja mindig is az volt, hogy minőségi tudósítást nyújtson a lelkes szurkolóknak, és az elmúlt fél évtizedben pontosan ezt is tették. Hogyan tudott egy újonc nagyjából 5 év alatt 550 millió USD értéket létrehozni? Ők lettek az első és egyetlen prémium sportújságírással foglalkozó szolgáltató az Egyesült Államokban, és ezt úgy érték el, hogy szigorúan érvényesítették az exkluzivitás és a minőség fogalmát.

Először is a The Athletic úgy döntött, hogy elutasítja azt a hagyományos, hirdetésekkel támogatott újságírói sablont, amely az elmúlt években nehézségekkel küzdött, ehelyett a kizárólag előfizetéses modell mellett döntöttek. De ahogy azt sok hírportál megtanulta az elmúlt évtizedekben, az előfizetésekre szert tenni nagy nehézségekbe ütközik, hiszen az emberek csak akkor vásárolnak fizetős megrendelést, ha valóban egyedi termék áll mögötte, olyasmi, amit máshol ingyen nem kaphatnak meg. Ezért van az, hogy a szigorúan fizetős oldalak vegyes sikerrel jártak, és csak nagyon kevés hírportál tudta sikeresen bevezetni őket. Vagyis sok cég próbált prémium szolgáltatóvá válni, de nem volt meg az a minőség, ami megkülönböztette volna őket a tömegszolgáltatóktól. Itt jön a képbe a The Athletic másik egyedi jellemzője, ők valóban a „keményvonalas” rajongókkal foglalkoznak, ez a szlogen nem csak szájtépés volt. Ezek a megrögzött szurkolók a sportújságírói piac prémium fogyasztói, és hajlandóak fizetni, ha a nekik szánt termék igazán megéri az árát. Ennek a szegmensnek a kiszolgálásához az kellett, hogy a legokosabb és legjobb kapcsolatokkal rendelkező kiváló sportújságírók csatlakozzanak a csapathoz, és a The Athleticnek ez tökéletesen sikerült. A vállalat alapítói helyesen hittek abban, hogy a sportrajongók hajlandóak fizetni a kiváló tudósításokért, minőségi sportelemzésekért és cikkekért, ha azok egy tiszta, reklámok nélküli alkalmazás és weboldal formájában érhetőek el.

Skálázható minőség

A The Athletic Chicagóban indult, és a csúcsminőségű tudósítások biztosítása érdekében a város minden egyes nagy sportcsapatánál külön riporterei dolgoztak. Fontos, hogy ezek a tudósítók jó kapcsolatban álltak (és állnak) azokkal a szervezetekkel, amelyekről való tudósításért fizetik őket, ami azt jelenti, hogy jóval nagyobb hozzáférést kaptak a csapat belső információihoz, így gyorsabban jutottak a szenzációs hírekhez, mint bárki más, és sokkal mélyebben el tudtak merülni az egyes egyesületek kulisszatitkaiban. Fontos, hogy ez a fajta hiánypótló prémium tudósítási modell jól megismételhető volt az ország minden jelentősebb sportfranchise-a számára, amelyek mindegyike rendelkezik a saját rajongói körével, és akik ugyanúgy személyre szabott tudósításokat szeretnének olvasni.

Ahogy a The Athletic terjeszkedett az Egyesült Államokban, ezt a modellt az ország minden nagyobb városában be tudták vezetni. A növekedés során kiemelt fizetésért leigazolta a legismertebb, jó kapcsolatokkal rendelkező sportújságírókat, így a hatókörük is kibővült, és már országos szinten tudósítottak az észak-amerikai sportéletről. A prémium fogyasztók szeretik úgy érezni, hogy egy elit klub tagjai, és a The Athletic ezt az érzést nyújtotta nekik, akár országos szinten is. Amikor az NBA világában valami nagy szenzáció történik, az első ember, aki beszámol róla valószínűleg Shams Charania, hiszen a játékosok bíznak benne, ezért vele osztják meg először a híreket. Ha az egyetemi futball világában történik valami, mindenki Stewart Mandel véleményére vár. Ellentétben a „bombasztikus beszélő fejekkel”, akik az ESPN – a tömegpiaci, Disney-tulajdonban lévő sportcsatorna – híreiről számolnak be, a The Athletic elemzői igazi szakértők, akiket mélyen érdekel a sportáguk.

Hírnév és minőség

A sport tagadhatatlanul nagy üzlet, de a The Times döntése – hogy megvásárolja a The Athleticet – bebizonyította, hogy a minőség még mindig számít. A Times a The Athletic 1,2 millió előfizetője miatt ment bele a felvásárlásba. Összehasonlításképpen a The Timesnak összesen 8 millió, míg a The Washington Postnak – az Egyesült Államok legnagyobb politikaorientált hírportáljának – nagyjából 4 millió előfizetője van. Mindkét újságot az 1800-as évek közepén alapították, így az iparág viszonylagos „gyermeke” azért tudott hatalmas teret nyerni, mert a minőség, az integritás és a mélység képének kidomborítására összpontosítottak. Amikor tehát az elemzők azt mondják, hogy a The Times valójában csak a The Athletic előfizetői bázisát vásárolta meg, nem tévednek. De a presztízsüket is megvették, és egy ilyen hatalmas szervezet esetében ez az igen tekintélyes hírnév jóval többet érhet félmilliárd USD-nál.