test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A hullám, ami elsodor

Az üzletfejlesztés területén dolgozó szakemberként ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a kifogások tárháza kimeríthetetlen. Azt mondják, a jó üzletember el tudja adni magát. Sőt, nem csak elvégzi a munkáját, hanem az elvégzett munkát is el tudja adni a külvilág felé. Minél intenzívebbek a nagyvilág történései, annál egyszerűbb ezt megtenni az okosnak nevezett menedzserek részéről. Azt pedig nem vitathatjuk, hogy ha valamikor, akkor most aztán történnek a dolgok mindenfelé. Azonban a nagy kifogáskeresés és annak eladása egy komoly veszélyt mindig rejt: egyre kevesebb az érdemi munka, és így egyre kevesebb az érdemi eredmény is.

Az okosnak tűnő vezető

Vezetőként az ember gyorsan megtanulja, hogy nem elegendő, ha egyszerűen végzi a munkáját. Ez szinte alapelvárás, már ha egyáltalán pontosan meghatározzák, mit kell érteni munkavégzés alatt. Mert egy vezető esetében ez sem egyértelmű minden esetben. Vannak olyanok, akiknek az eladás folyamata könnyebben, míg másoknak nehezebben megy. Aztán ott vannak még azok, akik egyszerűen képtelenek rá. Főként a nemzetközi cégek esetében a diplomácia rengeteget jelent az előrelépésben. És, ha már diplomácia, akkor beszélhetünk az eredmények tálalásáról is, ami sok esetben nem más, mint játék a számokkal. Ha a jelentésekben az elvárásoknak megfelelő számadatok szerepelnek, akkor a pozíció is biztosított. Nyilvánvaló, hogy az elvárások terén mindig érkezik nyomás a központ részéről, de mivel számos esetben kicsit sincsenek tisztában a helyi viszonyokkal, ez inkább amolyan „főnökösdibe” megy át a legtöbb helyen. Viszont, ha ez a helyzet, akkor a válasz is hasonló lesz. Nem az eredményekre, hanem a főnöknek leginkább megfelelő válaszokra kezdenek el összpontosítani a menedzserek. Az elvárások pedig, mivel még békeidőben, rendes piaci körülmények között sem reálisak, egyszerűen tökéletesen értelmüket vesztik. Ha a menedzser szeretné megtartani a pozícióját, ehhez semmi mást nem kell tennie, csak bizonyos időközönként a körülményekre mutogatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy a központban mindenki tetszését elnyeri a védekezési mechanizmus, de reálisan mit lehetne tenni? Időről-időre ugyan lecserélhető a vezető, de mi van, ha valóban igaza volt? Ha pont azt a vezetőt cserélik le, aki a valóságra mutat rá, majd elküldésével csak rosszabbodik a helyzet?

Hullámok

A koronavírus megjelenése először félelmet, sok esetben rettegést hozott az üzleti szereplők számára. Egyrészt magánéleti érintettség miatt, másrészt pedig a gazdaság visszaesése okán. Sokan féltek, és félnek mind a mai napig attól, hogy elveszíthetik állásukat. Aztán 2020 őszén, amikor a szakértők a második hullámról kezdtek el beszélni, viszont az üzletet újra kellett indítani, a menedzserek azt tapasztalták, hogy az otthoni bezárkózás, mint megoldás nem lesz jó hosszabb távon, hiszen ha feledhetővé válnak, akkor ott nagy baj lesz. Így aztán mindenki elkezdett újra dolgozgatni. Eredményeket persze nem lehetett várni, hiszen a második, majd harmadik hullám miatt lehetetlen volt teljesíteni. Legalábbis az üzenet ez volt sok esetben, amit nem is lehetetett megkérdőjelezni, hiszen az nem lett volna emberséges a központok részéről. Csakhogy az igazi menedzsertől már tavaly elvárták, hogy találjon megoldást és kiutat a helyzetből. Bár a legtöbb cégnél nem erőltették különösebben, de az elvárás adott volt. És aki idén tavasszal még mindig a vírushelyzettel „takarózott”, az bizony nem kapott piros pontot. Az emberi természetben kódolva van, hogy igyekszik minden rosszat a saját hasznára fordítani és a home office és a gazdasági visszaesés okán az eredménytelenség legalizálásának elsődleges haszonélvezői a vezetők voltak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy bár egy ideig működik a diplomácia, ám a körülményektől függetlenül mindenképp képesnek kell lenni eredményt produkálni.

Üzleti körökben már suttogják, hogy érkezik a negyedik hullám, aminek a felhangja az, hogy továbbra se várjon senki túl nagy eredményeket. Valamilyen tragédia kihasználása eleve nem szép dolog, de ebben az esetben ráadásul még butaság is. Mert, ha nem érkeznek az új stratégia mentén az eredmények, akkor ez a hullám most igen sok vezetőt el fog sodorni, és ehhez kétség nem fér.