Két évtizeddel azután, hogy Kína olcsó árukkal és gyors gyártással alakította át az amerikai gazdaságot, ma egy újfajta exporthullám terjed Amerika határain túl – ezúttal a gazdasági szükségszerűség, nem pedig a lehetőség hajtja.
Kína gazdasági motorja ismét torzítja a globális piacokat, de a 2000-es évek elejétől eltérően ezt a változást ezúttal a belső válság táplálja. Mivel az amerikai piac a Trump-korszak vámjainak újabb hulláma miatt szűkül, a kínai gyártók Délkelet-Ázsiába, Latin-Amerikába és Európába irányítják át termelésüket. Az eredmény a külföldi piacokat elárasztó áruforgalom, amely világszerte megingatja a kereskedelmi egyensúlyt.
Kína kereskedelmi többlete 2025-ben eddig közel 500 milliárd dollárt ért el, ami elképesztő, 40%-os (!) növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Az elhúzódó ingatlanválság és a csökkenő belföldi fogyasztás következményeivel szembesülve Peking agresszívan pumpálta az állami finanszírozást a feldolgozóiparba. Ennek köszönhetően a gyárak most jóval több terméket állítanak elő, mint amennyit a hazai gazdaság fel tud használni. Az új exporthullám az elektromos járművektől és napelemektől az olcsó játékokig és textíliákig terjed. Kína globális piaci részesedése az Egyesült Államok és mások által kivetett vámok ellenére továbbra is minden kategóriában nőtt. Ez részben annak köszönhető, hogy a kereskedelmi útvonalakat olyan országokon keresztül irányították át, mint Vietnam és Indonézia, ami lehetővé teszi, hogy az áruk a közvetlen korlátozások megkerülésével jussanak el a külföldi fogyasztókhoz. Ennek a stratégiának a gyökerei pedig 2015-ig nyúlnak vissza, amikor Peking bemutatta a „Made in China 2025” tervet, amelynek célja a gyártási bázis korszerűsítése volt. De 2021 óta, amikor az ingatlanpiac összeomlott, a kormány még több erőforrást csoportosított át az ipari termelés felé. Az egykor ingatlanfejlesztésre folyósított hitelek most olyan gyártósorokat táplálnak, amelyek közül sok nem szolgál egyértelmű hazai keresletet.
A közgazdászok megjegyzik, hogy ez a minta szembemegy a hagyományos fejlesztési modellekkel. A legtöbb gazdaság a gazdagodással fokozatosan eltávolodik az alacsony színvonalú feldolgozóipartól. Kína azonban megduplázta az értékspektrum mindkét végét – fejlett technológiát állít elő, miközben olcsó árukkal árasztja el a globális piacokat.
Ahogy az USA és Kína átrendezi kereskedelmi kapcsolatait, a lökéshullámok először más országokat érintenek. A kínai export puszta mennyisége strukturális változást idéz elő a globális kereskedelemben, és arra kényszeríti a nemzeteket, hogy újragondolják saját ipari stratégiáikat. Sokak számára ez már nem a lehetőségek kérdése, sokkal inkább a túlélésé.