test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A SWIFT válasz

A helyzet súlyosságából fakadóan Oroszország ukrajnai inváziója áll a figyelem központjában, és a világ vezetőinek reakciója meglepően gyors és kemény volt. Az EU, az USA és más fontos kereskedelmi partnerek megpróbálják elrettenteni Oroszországot anélkül, hogy az inváziót világméretű konfliktussá fokoznák, ezért inkább szigorú szankciókat alkalmaznak, amelyek célja az orosz gazdaság és az orosz rubel megbénítása. Oroszországot a Krím 2014-es annektálása miatt már egy évtizede szankciókkal sújtják, de a most kivetett pénzügyi retorziók ezúttal sokkal erőteljesebbek voltak. A Nyugat büntetés arzenáljának egyik fő fegyvere az a döntés volt, hogy Oroszországot kizárják a SWIFT-rendszerből.

Mi az a SWIFT?

A SWIFT egy olyan üzenetküldő technológia, amely lehetővé teszi a bankok számára, hogy olyan módon beszéljenek egymással, ami megfelelő a pénzeszközök biztonságos és védett elektronikus továbbításhoz. A SWIFT nem bank, és nem is egészen fizetési rendszer, hanem egy olyan módszer, amely garantálja, hogy a pénz oda kerüljön, ahová kell. A SWIFT üzenetküldő rendszer tehát a nemzetközi gazdasági infrastruktúra kritikus részét képezi. Rendkívül biztonságos – a fél évszázad alatt kifejlesztett kommunikáció szolgálja az alapját -, amely egyesíti a nemzetközi bankok által bonyolított tranzakciók széles skáláját. Jelenleg a rendszer 24 óránként mintegy 40 millió fizetési üzenetet kezel. Tudni kell, hogy a SWIFT ügyletekként mintegy 100 USD-t takarít meg, így ez azt jelenti, hogy naponta mintegy 4 milliárd USD értéket, egy évre vetítve pedig 1 billió USD-t ad a világgazdaságnak.

A SWIFT-től elzárt országok – mint Irán 2012-ben – gyakorlatilag visszazuhannak a számítógép előtti korszakba, és kormányaik a gazdaságuk finanszírozása érdekében primitív barterügyletekre, illetve fizikai készpénzre vagy aranyra kényszerülnek. Vannak alternatív rendszerek, mint például a kínai CIPS-hálózat, amelyet a Kínai Népbank hozott létre a határokon átnyúló fizetések céljára, de a SWIFT messze a legdominánsabb szereplő ezen a piacon. Oroszország akár a WhatsAppot is használhatná a szükséges tranzakciók lebonyolítására, de ez a módozat közel sem rendelkezik a SWIFT kifinomultságával, biztonságával, amit az öt évtizedes fejlődése tesz lehetővé.

A robusztus hadsereg

Oroszország szinte mindent importál, amit a polgárai esznek, viselnek és használnak. A modern digitalizált világban pedig az erre fordított pénzt nem lehet felhasználni egy másik ország központi bankjának beleegyezése nélkül. 2014 óta Oroszország deviza felhalmozásba kezdett, hogy ellenállóbb legyen a szankciókkal szemben. A háború kitörése előtt deviza tartalékai 630 milliárd USD körül voltak. Mielőtt látták volna a nyugati szankciók súlyosságát – beleértve a SWIFT-blokádot -, amelyek megnehezítik a tranzakciókat ezekkel a tartalékokkal, a szakértők úgy vélték, hogy ez a pénz több mint elég. Oroszország készleteiből mintegy 132 milliárd USD fizikai arany formájában található az ország páncéltermeiben. Oroszország ezt az aranyat elzálogosíthatja, vagy akár el is adhatja. De kinek? Az orosz arany legtöbb potenciális vevőjét szankciókkal fenyegethetik. Azok, akik esetleg azzal kacérkodnak, hogy szembeszállnak a várható retorziókkal, nem engedhetnek meg maguknak túl sokat, hiszen gazdasági helyzetük ezt nem teszi lehetővé. Lásd Venezuela, ahol a teljes GDP csak mintegy 480 milliárd USD. Látni kell, hogy a világon jelenleg egyetlen vásárló elég gazdag ahhoz, hogy jelentős mennyiségű aranyat vegyen egy olyan szankciókkal sújtott országtól, mint Oroszország: az pedig Kína. De kérdéses, hogy Kína hajlandó lenne-e belemenni egy ilyen ügyletbe, és ha meg is tennék, vajon mekkora árengedményt kérnének, figyelembe véve a geopolitikai következményeket? Ráadásul hogyan szállítana Oroszország fizikailag ennyi aranyat, vonaton keresztül? Mivel ezek a kérdések teljesen jogosan merülnek fel az adott szituációban az emberek részéről, még érzékelhetőbbé teszik, hogy a logisztika mennyire abszurddá és elavulttá válik, ha a SWIFT-et kivesszük az egyenletből.

A SWIFT-ből való kizárás ellenére a szakértők egyetértenek abban, hogy ez még nem elég. Oroszországgal szemben széles körű gazdasági szankciók alkalmazásával kell számolni akár hosszabb ideig is. A SWIFT-ből való kivezetés egy megfelelő lépés, azonban további intézkedésekre is szükség lesz, ha a Nyugat valóban meg akarja bénítani az orosz gazdaságot.