Moszkva azon parancsát követően, hogy katonákat vezényeljen ukrán területre, az európai nemzetek gyorsan intézkedtek abban, hogy csökkentsék az olcsó orosz gáztól való régóta fennálló függőségüket. A geopolitikai helyzet az egész kontinensen az energiafüggetlenségre való törekvést váltotta ki, és egyes országok jelentős lépéseket tettek energiaforrásaik diverzifikálása felé. Németország, Lengyelország, Bulgária, a Cseh Köztársaság és Olaszország is azon országok közé tartozik, amelyek sikeresen csökkentették az Oroszországból származó földgáz importjukat. Egy ország azonban kiemelkedik az orosz gáztól való elszakadásért folytatott küzdelmével, ez pedig Ausztria.
A kritikusok nyomása és a moszkvai hadigépezet finanszírozásával kapcsolatos aggodalmak ellenére Ausztria továbbra is nagyban függ az orosz gáztól. Ez a cikk Ausztria szorult helyzetét és az energiaátalakítást akadályozó összetett problémákat vizsgálja.
Ausztria függősége az orosz gáztól
A konfliktus előtt Ausztria nagymértékben támaszkodott az orosz gázra, hiszen az ellátás közel 80 százaléka Oroszországból származott. Bár néhány európai ország gyorsan csökkentette orosz gázimportját, Ausztriának azonban nem sikerült ugyanezt elérnie. Az Oroszországból származó gázellátása még a csúcskeresleti időszakokban is egyenletes maradt, márciusban pedig elérte a 74 százalékot, miközben más nemzetek drasztikusan csökkentették vagy megszüntették orosz gázimportjukat.
Az alternatív forrásokra való áttérés kihívásai
Az alternatív energiaforrásokra való áttérés egyedülálló kihívások elé állítja Ausztriát. Mivel tengerparttal nem rendelkező országról van szó, nincs lehetősége arra, hogy a cseppfolyósított földgáz (LNG) hajóval történő behozatalára alkalmas terminálokat építsen, mint Németország, Olaszország vagy Görögország. Emellett az orosz gázimport azonnali leállítása súlyos gazdasági következményekkel és tömeges munkanélküliséggel járna, ami tovább bonyolítja az átmenetet.
Politikai és logisztikai nehézségek
Ausztria szorult helyzete nem csupán logisztikai és gazdasági, hanem politikai hovatartozás kérdése is. Ausztria 1955 óta hivatalosan semleges, és az alkotmánya kizárja, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagja legyen. A kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy az orosz gázra való folyamatos támaszkodás aggodalomra ad okot az orosz érdekekhez való szoros kötődés miatt. Az országra nyomást gyakoroltak szövetségesei, hogy konfrontatívabb álláspontot képviseljen Moszkvával szemben.
A politikai elit befolyása
Egyes elemzők szerint az osztrák politikai elit rokonszenves álláspontot képvisel Oroszországgal szemben, ami akadályozza az országgal szembeni határozottabb fellépést. Az osztrák politikai szereplők és Oroszország közötti összefüggések, mint például a volt külügyminiszter kapcsolata orosz vállalkozásokkal és szervezetekkel, nem vetnek jó fényt az országra. Ezek az összefonódások erős kétségeket ébresztettek azzal kapcsolatban, hogy Ausztria hajlandó-e felgyorsítani a megújuló energiára való átállást és elhatárolódni az orosz gáztól.
A Gazprom-üzlet és a diverzifikációs törekvések
Ausztria 2018-ban aláírt szerződése a Gazprommal 2040-ig marad érvényben, és évente hatmilliárd köbméter gáz vásárlására jogosítja fel az országot. A kritikusok nyomása ellenére az OMV osztrák energetikai vállalat folytatta az orosz gáz beszerzését, és milliárdokat fektetett be ebbe az importba. Azonban a kormánynak a gázellátás diverzifikálására és az Oroszországtól való függőség megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit szkeptikusan fogadják világszerte.
A jövő felé tekintve
Mivel a Gazprom és Ukrajna közötti jelenlegi szerződés a jövő év végén lejár, Ausztriára egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy alternatív energiamegoldásokat találjon. Ukrajna döntése, hogy nem hosszabbítja meg a megállapodást, jelentősen befolyásolhatja az európai ellátást, mivel a TurkStream az egyetlen belépési pont az orosz vezetékes gáz számára Európába. Az idő egyre jobban sürgeti Ausztriát az irányba, hogy határozott lépéseket tegyen, és az energiafüggetlenség felé vezető utat válassza.