A mesterséges intelligencia hajtja Amerika növekedésének szinte teljes egészét. 2025 első felében az amerikai GDP növekedésének 92 százaléka az adatközpontokba és az információfeldolgozó berendezésekbe – lényegében az AI-infrastruktúra gerincébe – történő beruházásokból származott. Jason Furman, a Harvard közgazdásza szerint e nélkül a gazdaság mindössze 0,1 százalékkal növekedett volna.
Az lyen koncentráció történelmileg ritka és sokatmondó. Azt jelenti, hogy mesterséges intelligencia nélkül az amerikai gazdaság bizony stagnálna. Bár minden jelentős innovációs ciklusban vannak túlzott izgalommal teli időszakok, a mesterséges intelligencia hozzájárulásának mértéke arra utal, hogy az ország máris egy buborékban él. A kérdés nem az, hogy ez a buborék kipukkad-e, hanem hogy hogyan – és mi következik utána. A közgazdászok becslései szerint a vállalatok AI-infrastruktúrára fordított kiadásai 2027-re meghaladhatják az évi 500 milliárd dollárt, ami egy közepes méretű ország GDP-jével vetekszik. A kockázati tőke is tükrözi a lázas hangulatot: az idei amerikai üzletek értékének körülbelül kétharmada AI-hez kapcsolódó startupokhoz került, szemben a 2023-as körülbelül egynegyeddel. Ennek eredményeként az értékelések olyan szélsőséges szintre emelkedtek, amely az 1990-es évek végére emlékeztet, amikor a dotcom-optimizmus elvakította a befektetőket az internet korai szakaszának korlátai iránt.
Ez a korszak figyelmeztető párhuzamot kínál. Amikor a dot-com buborék összeomlott, billiók értékű vagyon semmisült meg, de az általa hátrahagyott infrastruktúra – optikai szálak, adatközpontok és webes szabványok – megalapozta a következő évtized digitális növekedését. Az AI is hasonló mintát követhet: a spekulatív túlkapások kezdeti szakaszát egy hosszú, lassabb, valódi hasznosságot hozó időszak követi.
A buborék jelei mindenhol láthatók. Sok AI-cég továbbra is veszteséges, értékelésük inkább a ígéreteken, mint a teljesítményen alapul. Egyes chipgyártók olyan agresszíven terjeszkednek, hogy a globális kínálat hamarosan meghaladhatja a reális keresletet. Még az elektromos hálózatokat is megterheli az adatközpontok építése, ami egy olyan külső korlát, amelyet egyetlen algoritmus sem tud megoldani. Eközben a termelékenység növekedése – amely a fellendülés állítólagos indoka – még nem jelent meg a nemzeti adatokban.
Ennek ellenére az Egyesült Államok mindig erősebben került ki a buborékokból. A lakáspiaci összeomlás átalakította a pénzügyeket. A dotcom-buborék összeomlása hozta létre azokat a platformokat, amelyek ma dominálják az internetet. A buborékok bizonyos értelemben Amerika nagyszabású kísérletei. Tesztelik a tőke és az optimizmus határait, gyakran mindkettőt pazarolva, de ezzel egyidejűleg felgyorsítják az innovációt.
Ha az AI-ra fordított kiadások hirtelen visszaesnek vagy korrekcióra kerülnek, az azonnali hatások valósak lesznek: lassabb GDP-növekedés, elbocsátások a technológiához kapcsolódó iparágakban és szigorúbb hitelfeltételek. De ahogy a történelem is mutatja, a már befektetett tőke nem fog eltűnni. Az adatközpontok, chipek és felhőalapú hálózatok megmaradnak, és képezik majd a következő fejlesztések alapját – legyen az kvantumszámítástechnika, biotechnológia vagy egy még elképzelhetetlen új formája a digitális termelékenységnek.
Az Egyesült Államoknak szokása, hogy a jövőt gyorsabban felfújja, mint amennyire az bekövetkezhet. Az AI-buborék, ha kipukkad, újabb emlékeztető lesz erre a türelmetlenségre. De lehet, hogy ezúttal valami tartósabbnak is bizonyul: az országnak az a különös képessége, hogy túlkapásait infrastruktúrává alakítja.