Az amerikai kézműves sörgyártás, amelyet egykor a kreativitás és a vállalkozói szellem szimbólumaként ünnepelték, most egy éles visszaesés időszakába lép. Két évtizedes folyamatos növekedés után a független sörgyárak most jellemzően inkább bezárnak, és nem sok mint új nyílik meg – ez egy több mint húsz éve nem látott fordulat. A Brewers Association szerint a kézműves sör értékesítése tavaly 4 százalékkal csökkent. Az Egyesült Államokban jelenleg több mint 9900 kis sörgyár működik, ami egyébként csaknem kétszerese a tíz évvel ezelőtti számnak. Ez a bővülés, a lassuló kereslettel párosulva, zsúfolt és fenntarthatatlan piacot teremtett. Az elemzők ezt a pillanatot a túltermelés és a reális optimizmus évtizedek után szükséges korrekciónak tartják.
A kézműves sörgyárakra nehezedő nyomás mind strukturális, mind kulturális jellegű. Sok vállalkozás jelentős adósságot vállalt a 2010-es évek alacsony kamatú időszakában, és most nehezen boldogul a magasabb hitelfelvételi költségekkel. Ugyanakkor az alumínium és az importált komlóhoz hasonló kulcsfontosságú anyagok költségei meredeken emelkedtek, részben a vámok és a globális ellátási zavarok miatt. A munkaerőhiány és a drága kereskedelmi bérleti díjak tovább rontották a haszonkulcsot, különösen a nagyvárosokban. Ennél is károsabb hatással volt azonban a fogyasztói magatartás változása. A világjárvány idején az alkoholfogyasztók a szénsavas italok, a dobozos koktélok és az alkoholmentes italok felé fordultak – ezek kényelmes, alacsony kalóriatartalmú alternatívák, amelyek összhangban állnak az egészségre és a mértékletességre való egyre nagyobb hangsúlyt fektető szemléletmóddal. Ezek a szokások azóta is fennmaradtak, és az alkoholt fogyasztó amerikai felnőttek száma rekord alacsony szintre esett vissza. Azok pedig, akik továbbra is isznak, egyre válogatósabbak az ár tekintetében. Ez a változás a teljes alkoholpiacra kihatott. A sör és a bor értékesítése, mennyiségben mérve, az elmúlt két évben folyamatosan csökkent. A kézműves sörgyártók számára, akiknek termékei általában magasabb áron kerülnek forgalomba a kis tételben történő gyártás és a speciális alapanyagok miatt, a szabadon elkölthető jövedelem csökkenése különösen fájdalmas volt. A csapszékek forgalma sok városi központban továbbra is gyenge, és a bárok és éttermek nagykereskedelmi kereslete sem tért vissza a világjárvány előtti szintre.
Az iparági konszolidáció felgyorsította a piaci átrendeződést. A nagy italgyártó cégek, amelyek egykor független márkák felvásárlásával próbáltak bekapcsolódni a kézműves trendbe, most eladják azokat. Mások alternatív italokba vagy olyan nemzetközi piacokra irányítják át befektetéseiket, ahol a kereslet továbbra is erősebb. A visszaesés ellenére az iparág vezetői óva intenek attól, hogy a mozgalom végét hirdessék. Megjegyzik, hogy bár a bezárások száma növekszik, a jól vezetett, regionális fókuszú sörgyárak egy központi szegmense továbbra is virágzik, mivel a minőségre, a közösségi elkötelezettségre és a mért növekedésre helyezi a hangsúlyt. A végtelen terjeszkedés buja fázisa talán véget ért, de a szektor kulturális hatása továbbra is fennmarad.
A megfigyelők szerint az általános tanulság az, hogy a kézműves sör jövője kevésbé függ majd az újdonságoktól, és sokkal inkább a fegyelemtől. A változó ízlés, a gazdasági nyomás és a óvatos fogyasztók által meghatározott korszakban a túléléshez most az szükséges, amit az iparág korábban a leginkább ellenzett: visszafogottság.