Miért nem csökkennek a munkáltatóknál az irodai költségek, és mi a valódi oka annak, hogy az emberek elhagyják munkahelyüket?
Az irodai dzsinn
Bár egyre több munkavállaló tér át a hibrid modellekre – amelyek nem igénylik a napi szintű munkahelyi jelenlétet -, az irodahelyiségek iránti kereslet mégsem csökkent számottevően. Amint azt a Harvard Business Review megjegyezte, az új felmérési adatok azt mutatják, hogy az irodahelyiségek iránti kereslet csökkenése átlagosan csak 1-2%-os volt, ami jóval kisebb, mint a részben vagy nagyrészt otthon dolgozó munkavállalók aránya. A HBR ennek a tendenciának fő okaira mutat rá. Először is az irodákban maradt munkavállalók kényelmetlenül érzik magukat, mert egy légtérben sokan dolgoznak együtt. Ez ellentétes az elmúlt két év társadalmi és egészségügyi normáival, amelyek a távolságtartást tanácsolják, különösen zárt terekben. Viszont erre nem ad lehetőséget az irodák korlátozott mérete. Másodszor, mivel a legtöbb alkalmazott heti egy vagy két napot (leggyakrabban hétfőn és pénteken) otthonról dolgozik, a vállalatoknak nem sok mozgástere marad. A különbség aközött, hogy egy alkalmazott heti 5 napot vagy heti 3-4 napot jár be, a munkavállaló szempontjából óriási, de a munkáltató logisztikailag ezzel a szabad területtel nem igazán tud mit kezdeni. A munkaadók úgy próbálják visszacsábítani a dolgozóikat az irodába, hogy a fizikai tereket sokkal vonzóbbá teszik, mint korábban voltak. Ez a változás javíthatja a személyes együttműködést, a kreativitást, és eredményezheti egy jobb vállalati kultúra kialakítását.
A „spóroljunk az irodai helyeken” vita gyakori volt 2020 elején, amikor a vállalatok még csak találgatták, hogyan kezeljék az „otthonról történő munkavégzés” helyzetét. Utólag visszatekintve az a kísérlet, hogy a COVID sötét felhőinek ezüstös fényét megtaláljuk, naivnak tűnik. Kevés munkáltató tapasztalta azt, hogy a rezsi költségei csökkentek, hiszen most még az „otthoni irodákért” is fizetniük kell. Bár voltak kezdeményezések új, barátságosabb munkahelyi környezet kialakítására, sokan rájöttek, hogy bármennyire is idilli lesz ez, azért az mindig is iroda marad. Azok az emberek, akiknek van magánéletük, tehát van családjuk, vannak szeretteik, de még ha csak egy kutyájuk is, megpróbálják maximalizálni az irodától távol töltött idejüket. Azokkal szemben, akiknek a személyiségtípusa vágyik a társas kapcsolatokra, vagy akiknek olyan otthoni életük van, amelyet inkább igyekeznek elkerülni, minden ürügyet meg fognak találni arra, hogy minél több időt töltsenek a munkahelyükön. Ez nem azt jelenti, hogy az irodai környezet javítására fordított pénzt kidobták az ablakon, hanem csak azt, hogy nem lett olyan fontos tényező, mint amire sokan számítottak. Az otthonról történő munkavégzés szelleme kibújt a palackból, és kizárt, hogy oda visszamenjen.
Nem csak a kiégésről van szó
Arra a kérdésre, hogy miért hagyja ott rekordszámú munkavállaló a munkahelyét, sokan a kiégést jelölték meg az egyik fő bűnösnek. A Cengage nevű cég 2021 novemberének végén megkérdezte az embereket arról, hogy mi a fő oka annak, hogy elhagyják a munkahelyüket. Íme az öt leggyakoribb válasz a közelmúltban felmondott munkavállalók részéről:
- 91 százalék: Több pénzt akartam keresni.
- 89 százalék: Kiégettnek és támogatás nélkülinek éreztem magam.
- 83 százalék: Már nem fejlődtem a pozíciómban.
- 82 százalék: A világjárvány miatt átgondoltam a prioritásaimat és/vagy a szakmai céljaimat.
- 81 százalék: Más szenvedélyeim vannak, vagy más karrierutat szeretnék követni.
Bármennyire is próbálunk úgy tenni, mintha nem a pénz lenne a legfontosabb tényező, mégis az. Ezért ha egyenleget vonunk az olyan kérdések, mint a kiégés, a növekedési potenciál, a prioritások és a karrierút, mind háttérbe szorulnak a fizetés mögött. Egy olyan piacon, ahol a munkavállalók úgy gondolják, hogy máshol magasabb béreket találnak, azok a vállalatok, amelyek nem emelik a fizetéseket, nem lesznek versenyképesek. Tehát egy munkaadónál nem az számít, mennyire jó a munkahelyi kultúra, vagy mennyire „támogatja” a személyes fejlődést, az alulfizető cégek azt fogják aratni, amit vetnek.