Egy generációval ezelőtt egy amerikai légicsapás az iráni földön bizony komoly felfordulás követett volna az olajpiacon. Az árak megugrottak volna, az ellátási láncok összeomlottak volna, és a fogyasztók aggodalma követte volna őket. Ezúttal azonban, miután az Egyesült Államok a hétvégén célzott csapást mért Irán nukleáris fegyverek infrastruktúrájára, a piacok nem pánikoltak be. Az olajárak emelkedhetnek, amikor a kereskedés újraindul, de a hosszú távú pálya inkább tűnik stabilnak, mint drámainak.
Ez a nyugalom a valós geopolitikai kockázatok ellenére következhet be. Irán határos a Hormuzi-szorossal, azzal a keskeny vízi úttal, amelyen keresztül a globális kőolaj mintegy 20 százaléka halad át. Bármilyen kísérlet ennek az útvonalnak a lezárására vagy megzavarására globális következményekkel járna. Mégis, eddig nem voltak hiteles jelei annak, hogy a szoroson keresztül történő forgalmat akadályoznák. Egyetlen tanker sem késett, és egyetlen kritikus infrastruktúra sem sérült meg láthatóan. Ami megváltozott, az a globális olajgazdaság szerkezete. Az Egyesült Államok jelentősen csökkentette a közel-keleti olajtól való függőségét. Az amerikai Energiainformációs Hivatal szerint 2023-ban több nyersolajat exportált, mint amennyit importált. A fracking és a pala kitermelés átalakította az amerikai energiapozíciót, így a hazai ellátás kevésbé érzékeny a tengerentúli sokkokra. Ma az amerikai olajimport kevesebb mint 3 százaléka származik a Perzsa-öbölből.
Eközben Kína az iráni olaj legnagyobb vásárlójává vált, a jelentések szerint akár napi 1,3 millió hordót is importál. E szállítmányok nagy részét meredek árengedményekkel adják el, ami azt tükrözi, hogy Irán a szankciók miatt korlátozottan fér hozzá a szélesebb piacokhoz. Szakértők szerint bármilyen eszkaláció, amely megzavarja az iráni exportot, elsősorban Kína energiabiztonságát károsítaná – nem pedig Amerikáét. Ez a dinamika furcsa aszimmetriát eredményezett. Irán csattogtathatja a kardokat, de ezzel azt kockáztatja, hogy a kevés megmaradt vásárlóját bántja. Szélesebb körű regionális eszkaláció nélkül pedig – mint például a Szaúd-Arábiában vagy az Egyesült Arab Emírségekben bekövetkező zavarok – a globális árak viszonylag védettek maradhatnak. Ráadásul Irán teljes exportvolumene továbbra is korlátozott. Az Egyesült Államok és Európa szankciói máris kivonták az iráni olaj nagy részét a globális forgalomból. A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint 2018 óta több tízmilliárdos bevételkiesést szenvedett el. Ennek eredményeként a piacok kevésbé érzékenyek az olyan fenyegetésekre, amelyek nem változtatják meg a tényleges kínálatot.
Az árak mintegy 10 százalékkal emelkedtek Izrael június 13-i első csapása óta, de pénteken ismét csökkentek, miután Trump elhalasztotta a további amerikai szerepvállalásról szóló döntést. A piac nem hagyja figyelmen kívül a kockázatokat – de már nem reagál túl a régió minden egyes villámcsapásra. Hacsak a hordók nem kerülnek ki a piacról, a kereskedők egyelőre nem hajlanak komolyabb mozgásra.