Amikor vasárnap összeültek a főbb olajtermelő országok tisztviselői, az volt a feladatuk, hogy stabilizálják a változékony piacokat azáltal, hogy megerősítik az olajkínálat korlátozása iránti elkötelezettségüket. Az OPEC Plus néven ismert, Szaúd-Arábia és Oroszország által vezetett csoport az elégedetlen termelőket, például az Egyesült Arab Emírségeket (EAE) is igyekezett megnyugtatni, utalva az olajtermelés növelésére vonatkozó jövőbeli engedélyekre.
A szaúdi fővárosban, Rijádban elért megállapodás nem meglepő módon igen összetett, mivel tükrözi a különböző érdekek egyensúlyának szükségességét. Az elsődleges cél az olajárak támogatása a termelés mélyreható csökkentésével, amely a jövő évre is kiterjed, ugyanakkor a megállapodás e csökkentések egy részének fokozatos kivezetését is előirányozza. Októbertől kezdve nyolc ország, köztük Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Irak olajtermelése 2025-ig havi lépésekben fog fokozatosan emelkedik. Szaúd-Arábia például azt tervezi, hogy 2025 végére közel napi 10 millió hordóra növeli a kitermelést a jelenlegi körülbelül kilencmillió hordóról. Ez a szint jelentősen elmarad Szaúd-Arábia napi 12 millió hordós kapacitásától. A megállapodás ugyanakkor egy kényes egyensúlyozás, tekintettel az OPEC Pluszon belüli különböző érdekekre, mégis a körülmények között a lehető legjobb eredménynek tekinthető.
Raad Alkadiri, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának energiabiztonsággal és éghajlatváltozással foglalkozó vezető munkatársa a megállapodást a „rövid távú piacirányítás” egyik üdvözítendő formájaként jellemezte, és kifejezte meggyőződését, hogy az olajpiacok kielégítőnek találják majd a megállapodást, mivel az OPEC Plus megőrzi a rugalmasságot, hogy a piaci feltételek változása esetén kiigazítsa stratégiáját. A rijádi találkozóról kiadott sajtóközlemény valóban hangsúlyozta, hogy „a havi emelések a piaci feltételek függvényében szüneteltethetők vagy visszafordíthatók”. Erről azonban a jelek szerint nem minden elemzőt győzött meg, hiszen egyesek úgy vélik, hogy a megállapodás nem megy elég messzire az olaj túlkínálatának kezeléséhez. A Goldman Sachs elemzői meglepődésüket fejezték ki a termeléscsökkentés feloldásának részletes tervét illetően, tekintettel a váratlanul magas kínálatról szóló jelentésekre. Hasonlóképpen, Gary Ross, a Black Gold Investors vezérigazgatója, veterán olajipari elemző is úgy vélte, hogy a megállapodás nem biztos, hogy enyhíti a befektetők aggodalmait az olajpiac stabilitásával kapcsolatban.
2022 vége óta az OPEC Plus egy sor összetett kibocsátáscsökkentést hajtott végre, amelyek célja az árak támogatása volt. Míg a legtöbb termelő ország betartotta a programot, néhányan, például az Egyesült Arab Emírségek és Irak, túllépték a termelési felső határt. Úgy tűnik, az Egyesült Arab Emírségek kitartása kifizetődött, mivel fokozatosan 300 000 hordó/napos emelést kapott a hivatalos felső határához. Az Egyesült Arab Emírségek jelentős beruházásokat hajtott végre nemzetközi partnereivel, például a ConocoPhillipsszel és a TotalEnergiesszel, hogy növelje termelési kapacitását, és azzal érvelt, hogy a felső határa irreálisan alacsony volt.
A jelenlegi ingadozások ellenére a Brent nyersolaj, a nemzetközi referenciaolaj pénteken 82 dollár körüli hordónkénti áron kelt el, azaz jelentősen alacsonyabban, mint Oroszország ukrajnai invázióját követően 2022-ben, de továbbra is elég magasan ahhoz, hogy jelentős nyereséget biztosítson az olyan nagy nyugati olajvállalatoknak, mint a Shell és az Exxon Mobil. Az olajtermelő országok azonban még ennél is magasabb árakra vágynak, hogy a fejlesztéseket és a szociális programokat finanszírozni tudják.
Az OPEC Pluson belüli bonyolult dinamika rávilágít a globális olajpiacok irányításának folyamatos kihívásaira. A közelmúltban létrejött megállapodás, bár nem tökéletes, stratégiai erőfeszítést jelent a közvetlen piaci igények és a hosszabb távú termelési célok közötti egyensúly megteremtésére, amelynek célja az olajtermelő országok gazdasági stabilitásának fenntartása egy összetett globális környezetben.