test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Az új mottó: kapzsiság

A szolgáltatások színvonala a pandémia „után”

Nagyon sok piaci elemző foglalkozott azzal a kérdéssel: milyen lesz a szolgáltatások színvonala úgy általában a COVID-19 időszak legintenzívebb, lezárásokkal, otthoni bezártsággal teli időszakát követően. A legtöbb szakértő arra a következtetésre jutott, hogy jelentősen emelkedni fog a minőség, hiszen a hosszú szünet után mindenki tisztában van vele, hogy az ügyfél, aki pénzt költ aranyat ér. Nos, ha úgy tekintjük, hogy a vakcina megjelenését követően tulajdonképpen a legintenzívebb vírusidőszaknak és korlátozásoknak vége volt idén április-május környékén, akkor nagyjából fél év távlatából most már elmondhatjuk, hogy teljes mértékben tévedtek a hozzáértők. A szolgáltatások átlagos színvonala nagy általánosságban jelentősen csökkent, mivel nem terveztek a piackutatók a humán faktorral.

Hát persze, hogy ezt is kihasználjuk

Jómagam és közvetlen környezetem igen sokat utazunk. Egy hónap alatt a kis csapatunkból egy ember úgy nagyjából három országban fordul meg. Társaság szinten pedig átlagosan 8-9 országot érintünk útjaink során egy harmincnapos periódusban, így mondhatni egészen jó rálátásunk van arra, mi is történik a szolgáltatások üzletágban, vagy éppen a termékeladásokhoz kapcsolódó szolgáltatások terén. Döbbenet megtapasztalni, hogyan használják a COVID-19 horrorisztikus időszakát és hatásait sokan arra, hogy kevesebbet kelljen dolgozni, vagy az elvégzett munkának ne kelljen még csak megfelelő színvonalon se lennie. És hát ez az a kifogás, amire ugye nem reagálhat negatívan az ember, mert hát mégiscsak ember. Teljesen zagyva, sokszor érthetetlennek tűnő szabályok és az ezekből következő előírások tömege biztosítja azt az ügyfél számára, hogy kevesebb szolgáltatást, de leginkább kevesebb kiszolgálást kapjon a pénzéért. Mondok egy konkrét példát is, hogy teljesen érthető legyen a megállapítás. Több hotelben jártam, ahol a pandémiára való hivatkozással nem takarítják a szobákat automatikusan, hiszen nem törhetnek rá csak úgy bárkire, ugyanis lehet, hogy az a valaki éppen fél a kontakttól. Érthetetlen már az új alapszabály is, hiszen takarítani akkor takarítanak, amikor az ember nincs a szobában, de erre még azt mondtam, hogy mennyire figyelmesek. Aztán egy-két napon belül észreveszi az ember, hogy nagyon tornáznia kell azon, hogy egyáltalán bármilyen takarítást is kapjon. A takarító cég ugyanis – merthogy külön cég vállalja a feladatot, nem a hotel saját személyzete végzi már nagyon sok helyen – mondjuk bizonyos napokon 17.00-ig takarít, sőt jártam olyan hotelben is, ahol csak 14.00-ig volt elérhető a szolgáltatás. Pont ebből kifolyólag aztán amikor az ember kéri, hogy takarítsanak – mert tudja, hogy órákig távol lesz -, akkor nem sikerül a recepciósnak elintézni ezt a nehéz feladatot. Persze mire visszaér a vendég, akkor meg már késő minden. És a válasz: nem tudunk mit tenni, a takarítócég feladata. De azzal már tudnak mit tenni, hogy nagyon sok helyen a wellness szolgáltatások nem működnek. Amiről persze a vendég általában csak akkor szerez tudomást, amikor már megérkezik. Mert hát miért is nézett volna külön utána, ha az árak még magasabbak a pandémia előtti időszakhoz képest is? De nyilván a megérkezésnél el kell fogadnia a tényt, mintha ez a lehető legtermészetesebb dolog volna. És még mielőtt bárki azt reagálná, hogy ha ilyen igényei vannak az embernek, akkor menjen négy vagy ötcsillagos szállodába, én most pontosan ezekről beszélek!

Nem csak egy kiragadott példa

Sajnos Európa több nagyvárosában is találkozhatunk ezzel a jelenséggel. London, Berlin, Róma, Amszterdam, csak hogy egy párat említsek közülük. Nyilván vannak üdítő kivételek, de alapvetően elmondható, hogy elindult a nagy költségmegtakarítás a pandémia alatt, és valahogy nem igazán szeretnének ezen változtatni az említett helyek. Valahogy sokszor az az érzésem, hogy fordítva ülünk a lovon. Mintha az ügyfél arra volna hivatva, hogy vegye meg a terméket, természetesen fizessen többet, és fogja be a száját. Mert hogy az a kötelességünk, hogy behozzuk az egyéves elveszett pénzüket ezeknek a vállalkozásoknak. Az éttermekben is úgy kúsztak fel az árak 15-20 %-kal, hogy szinte észre sem vette az ember. Persze ez a „prémium kör” nem is foglalkozna vele, ha nem társulna hozzá a sokszor valóban borzalmas és minősíthetetlen kiszolgálás. Mert leginkább emiatt kezdi nézegetni az amúgy igen fizetőképes közönség, hogy mit is adnak ennyi pénzért? Értem én, hogy sok vállalkozásnak nehéz volt az elmúlt egy-másfél év, de ne rajtam próbálják pár hónap alatt behozni ezt a lemaradást. Mi lesz a vége a folyamatnak? Egyszerű! A vendégek, ügyfelek, a leginkább fizetőképes kereslet elkezd kíméletlenül szelektálni, és teljesen elfelejti ezeket a szint alatt teljesítő vállalkozásokat, akik persze majd azt mondják, hogy a COVID-19 válság áldozatai. Pedig csak önmaguk kapzsi csapdájába estek bele és ragadtak ott.