Az első utazásom az Egyesült Államokból Európába még 2009-ben volt. Nem sokkal a nagy recesszió kezdete után diákként végre hazám határain túlra szerettem volna utazni. Voltak családtagjaim, akik már átkeltek az óceánon és számukra ez egy életre szóló élmény volt. Néhányan, akik a 90-es évek végén utaztak még azt is megemlítették, hogy milyen meglepően olcsó volt. Micsoda különbséget jelent néhány év. Amikor leszálltam Dublinban, sokkot kaptam: a diákköltségvetésemet nagyon-nagyon megnyomta az akkori árfolyam, bár ez csak 1,4 EUR volt egy USD-hez képest, mégis úgy éreztem, hogy minden kétszer annyiba kerül. Mire 2017-ben Európába költöztem, az árfolyam 1,15 EUR/USD-re csökkent. Most állandó európai lakosként pont az ellenkezőjét érzem, amikor visszamegyek az USA-ba, hiszen minden drágának tűnik. A 20%-os borravaló, a rejtett adók és díjak országában az 1 EUR/1 USD árfolyam miatt Európa olcsónak tűnik az USA-hoz képest.
Az alapok
A befolyásos közgazdász, Rudiger Dornbusch szerint az árfolyamokat egy ország gazdaságának hosszú távú fundamentumai határozzák meg. Tehát az árfolyam hosszú távon tükrözi egy ország gazdasági versenyképességét a globális piacon. A monetáris politika természetesen rövid távon módosíthatja ezeket az árfolyamokat, de hosszú távon a legtöbb szakértő szerint ezek a kiigazítások csak átmeneti jellegűek. Amikor tehát a Fed jelentősen és jóval európai társai előtt emelte a kamatlábakat, az emberek a dollár euróval szembeni felértékelődésére számítottak. Azonban sokan nem számítottak arra a közel egyforma árfolyamra, amit elértünk (a jelenlegi árfolyam 1 EUR/1,02 USD). Ez a paritás részben a két gazdaság alapjainak köszönhető. Az amerikai gazdaság túlfűtöttsége rekordszintű inflációt okoz. Egyes szakértők szerint az amerikai gyors infláció csak ideiglenes, illetve inkább csak átmeneti sokk, és nem a megkérdőjelezhető fundamentumok okozzák. Az európai gazdaság ezzel szemben egzisztenciálisabb veszélyekkel küzd. Az ukrajnai háború az európai gazdaság számos gyengeségét feltárta, elsősorban az orosz energiától való függőségét. Az orosz gazdaság szankcionálásával a kontinens az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerétől esik el. Ráadásul az orosz földgáz volt a gerince Európa hosszú távú tervének, hogy egy nehéz és költséges folyamat során felhagyjon a fosszilis tüzelőanyagok használatával. Ez az átmenet azonban olyan nehéz választás elé kényszerítette a kormányokat, mint például a korábban bezárt szénerőművek újraindítása, és ez még csak a kezdet a súlyos döntések sorában.
Az európai gazdaság másik ingatag pillére Kína, mint kereskedelmi partner. Kína megkérdőjelezhető Zero-COVID politikája miatt gazdasága jelentősen visszaesett, az ország egyre kevesebb európai árut vásárol, ami az eladások lanyhulását jelenti. Emellett a kínai import egyre nehezebben beszerezhető, mivel az ellátási láncban tartósan fennállnak a problémák, amelyeket a tavaly Európában már megszűnt masszív zárlatok okoztak. Mivel az európai gazdaságnak ez a tartóoszlopa inog, és az orosz oldal továbbra is akadozik, sok szakértő megkérdőjelezi az euró gyengülésének valódi okát. Ha ezeknek a szaktekintélyeknek igazuk van, akkor nem a kamatlábakról van szó, hanem arról, hogy az európai vezetők rossz kereskedelmi partnerekre fogadtak.