test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Az utolsó dollárig

Az első utazásom az Egyesült Államokból Európába még 2009-ben volt. Nem sokkal a nagy recesszió kezdete után diákként végre hazám határain túlra szerettem volna utazni. Voltak családtagjaim, akik már átkeltek az óceánon és számukra ez egy életre szóló élmény volt. Néhányan, akik a 90-es évek végén utaztak még azt is megemlítették, hogy milyen meglepően olcsó volt. Micsoda különbséget jelent néhány év. Amikor leszálltam Dublinban, sokkot kaptam: a diákköltségvetésemet nagyon-nagyon megnyomta az akkori árfolyam, bár ez csak 1,4 EUR volt egy USD-hez képest, mégis úgy éreztem, hogy minden kétszer annyiba kerül. Mire 2017-ben Európába költöztem, az árfolyam 1,15 EUR/USD-re csökkent. Most állandó európai lakosként pont az ellenkezőjét érzem, amikor visszamegyek az USA-ba, hiszen minden drágának tűnik. A 20%-os borravaló, a rejtett adók és díjak országában az 1 EUR/1 USD árfolyam miatt Európa olcsónak tűnik az USA-hoz képest.

Az alapok

A befolyásos közgazdász, Rudiger Dornbusch szerint az árfolyamokat egy ország gazdaságának hosszú távú fundamentumai határozzák meg. Tehát az árfolyam hosszú távon tükrözi egy ország gazdasági versenyképességét a globális piacon. A monetáris politika természetesen rövid távon módosíthatja ezeket az árfolyamokat, de hosszú távon a legtöbb szakértő szerint ezek a kiigazítások csak átmeneti jellegűek. Amikor tehát a Fed jelentősen és jóval európai társai előtt emelte a kamatlábakat, az emberek a dollár euróval szembeni felértékelődésére számítottak. Azonban sokan nem számítottak arra a közel egyforma árfolyamra, amit elértünk (a jelenlegi árfolyam 1 EUR/1,02 USD). Ez a paritás részben a két gazdaság alapjainak köszönhető. Az amerikai gazdaság túlfűtöttsége rekordszintű inflációt okoz. Egyes szakértők szerint az amerikai gyors infláció csak ideiglenes, illetve inkább csak átmeneti sokk, és nem a megkérdőjelezhető fundamentumok okozzák. Az európai gazdaság ezzel szemben egzisztenciálisabb veszélyekkel küzd. Az ukrajnai háború az európai gazdaság számos gyengeségét feltárta, elsősorban az orosz energiától való függőségét. Az orosz gazdaság szankcionálásával a kontinens az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerétől esik el. Ráadásul az orosz földgáz volt a gerince Európa hosszú távú tervének, hogy egy nehéz és költséges folyamat során felhagyjon a fosszilis tüzelőanyagok használatával. Ez az átmenet azonban olyan nehéz választás elé kényszerítette a kormányokat, mint például a korábban bezárt szénerőművek újraindítása, és ez még csak a kezdet a súlyos döntések sorában.

Az európai gazdaság másik ingatag pillére Kína, mint kereskedelmi partner. Kína megkérdőjelezhető Zero-COVID politikája miatt gazdasága jelentősen visszaesett, az ország egyre kevesebb európai árut vásárol, ami az eladások lanyhulását jelenti. Emellett a kínai import egyre nehezebben beszerezhető, mivel az ellátási láncban tartósan fennállnak a problémák, amelyeket a tavaly Európában már megszűnt masszív zárlatok okoztak. Mivel az európai gazdaságnak ez a tartóoszlopa inog, és az orosz oldal továbbra is akadozik, sok szakértő megkérdőjelezi az euró gyengülésének valódi okát. Ha ezeknek a szaktekintélyeknek igazuk van, akkor nem a kamatlábakról van szó, hanem arról, hogy az európai vezetők rossz kereskedelmi partnerekre fogadtak.