Az év vége közeledtével már bevett szokás, hogy értékelést tartanak a szakemberek. Mindent megpróbálnak értelmezni, elemezni, hogy aztán messzemenő következtetéseket lehessen levonni az így kapott információkból a jövőre nézve. De valahogy 2021 úgy látszik ebből a szempontból is szakít a hagyományokkal. Mintha óvatosabbak lennének még a legnagyobb szakemberek is, mert hát valljuk be őszintén, sok olyan „jóslat”, amit szinte tényként közöltek világszerte a gazdasági elemzők, nem igazán valósult meg. Sőt! Nagyon sok esetben a valóság és az előrejelzések köszönőviszonyban sincsenek egymással. Vegyünk végig ezek közül egy párat!
A mérges kiszolgálás
Mint minden rendes válság esetén egyértelműen tervezhető volt, hogy a piacon a kereslet visszaesik, és a megmaradt vásárlókért ádáz harc indul majd. Az okos gazdasági elemzők ráadásul már azt is látták és kész ténynek vették, hogy ez a konkurencia háború egyértelműen hozza magával az árak csökkenését, hiszen mivel mással lehetne a folyamatosan csökkenő keresletet megfogni, ha nem így. Jó példának egyébként pont az idegenforgalmat rángatták elő, mert hát a legnagyobb visszaesés ott következett be. Az igazi üzletfejlesztők már akkor óva intettek mindenkit, hogy bár nagyon hasonlít a mostani szituáció gazdasági szempontból a 2008-as nagy gazdasági világválsághoz, de nehogy bárki azt gondolja, hogy ugyanazok a mechanizmusok lépnek majd életbe most is. Meghallgatták a gazdasági szereplők, de nem igazán mélyült el az információ kellő mértékben, mert nagyon sokan nagyon sokáig kivártak ismételten. Ma már konkrét tények mutatják, hogy nem volt igazuk azon szakértőknek, akik az árszint csökkenésével „riogattak” bárkit is. Sőt! Bár nem illik ilyet üzleti magazinban írni, de egyszerűen nem találni jobb szót, mint a „pofátlanság”, amit a legtöbb esetben lehet látni a piacokon. No pláne az idegenforgalomban. Még hogy a szállodák vagy az éttermek majd igazodnak alacsonyabb áraikkal az elvárásokhoz, és mindehhez majd magasabb szintű szolgáltatásokat lesznek kénytelenek adni? Nagyon nem ez történik. Drasztikus áremelés figyelhető meg a turistákat célzó szolgáltatások terén, és valahogy úgy néz ki, mindez hidegen hagyja a vásárlókat. Már 2008-ban is megvoltak a figyelmeztető jelek, hogy nem érdemes árcsökkentésben gondolkozni, hiszen akinek nem lesz pénze, az kvázi a nem mindennapi élethez tartozó szolgáltatásokat, termékeket úgysem tudja megfizetni. Viszont aki továbbra is megteheti, annak meg szinte mindegy az árszint. Amivel viszont elkalkulálták magukat sokan ezeken a piacokon, hogy úgy gondolták, mindezt ugyanolyan vagy még alacsonyabb szintű kiszolgálás mellett is meg lehet tenni. Nagyon ritka – még a luxus szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozásoknál is -, hogy a vásárlók legalább ugyanazt a szintű kiszolgálást megkapnák, mint a válság előtt. Ennek oka elsősorban ráadásul az alkalmazottak nem megfelelő motivációja. Hiszen a cégtulajdonosok, cégvezetők jól érzik magukat, ha volt tartalékuk, akkor folytathatják üzletüket. Csak arról feledkeznek el, hogy alkalmazottaik jelentős része már nem mondhatja el ugyanezt magáról. Annyi mérges kiszolgáló személyzetet, mint az elmúlt egy évben látni lehetett az idegenforgalmi szolgáltatásokkal foglalkozó üzleti egységeknél, talán életem során nem tapasztaltam. Ez előtt a jelenség előtt egyébként egyelőre értetlenül állnak a prémiumvásárlók, hiszen egyrészt nem ezt tervezték, nem erre számítottak, másrészt el vannak még az érzéssel, hogy végre kiszabadulhattak a „kelepcéből”. De a prémiumvásárlónak van egy rossz tulajdonsága: megjegyzi a dolgokat, és a pénzét ott fogja elkölteni, ahol azt az adott szolgáltatóegység megérdemli. Az eladói oldal pedig egyelőre egészen jól elvan, hiszen nagyjából térnek vissza a vásárlók, és örülnek is, mert akár 25-30%-kal, néha még ennél magasabb arányban is meg lehetett emelni az árakat, így a kieső mennyiséget a plusz árréssel szinte pótolni lehet. Meg sem fordul sokak fejében, hogy ez az időszak sorsdöntő lesz jövőbeni üzletük kapcsán, mivel azt már nem igazán jegyezték meg az előrejelzésekből, hogy az a réteg fog tudni pénzt költeni, akiknek a szolgáltatás színvonala sokszor fontosabb a termék objektív minőségénél.