A világ nagy kereskedelmi blokkjai már nem várnak az amerikai vezetésre. Aktívan elmozdulnak mellette. A fenyegető új vámok és a régi szövetségek felbomlása miatt Európa és partnerei olyan megállapodások hálózatát véglegesítik, amelyek célja sokkal inkább a korábbiak pótlása, nem pedig csupán az ideiglenes helyreállítása.
2025 eleje óta az EU szinte minden kontinensen mélyebb partnerségekre törekszik. A Kanadával és Indonéziával nemrégiben kötött megállapodások máris átalakítják az ellátási láncokat, és folyamatban vannak a tárgyalások Indiával, Dél-Afrikával és egy latin-amerikai országcsoporttal. Még a Brexit utáni Nagy-Britannia is visszahúzódik Brüsszel felé, ami figyelemre méltó elmozdulás a gazdasági szétválás évei után. A folyamatban részt vevő tisztviselők pedig egyre sürgetőbbé válnak. Az EU most olyan kereskedelmi keretrendszer létrehozására törekszik, amely kizárja az Egyesült Államokat és Kínát, amelyek politikájának kiszámíthatatlansága és túltermelési nyomása destabilizálta a piacokat. Helyettük a közepes méretű gazdaságok – Japán, Ausztrália, Vietnam és mások – koalíciója egy kiegyensúlyozottabb, szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer magjaként tűnik fel.
Az amerikai vámok által fenyegetett országok már látják az új kapcsolatok eredményeit. Indonéziában például a tisztviselők jelezték, hogy az EU-val kötött megállapodás a legtöbb vámot eltörölheti, ami a réz- és acélipari exportágazatok számára a réz- és acéltől a textiliparig kritikus fontosságú felvevőpiacot jelent. Helyi közgazdászok becslése szerint ezek a megállapodások megakadályozhatják az amerikai piachoz való hozzáférés csökkenése miatti széles körű munkahelyvesztést.
Elemzők úgy vélik, hogy a következő lépés az érintett országok közötti nagyobb mértékű koordinációt jelentheti. Bár a legtöbb válasz eddig kétoldalú volt, egyre több szó esik a kollektív fellépésről – a politikák összehangolásáról és akár megtorló intézkedésekről is, hogy egységes frontot képezzenek az USA kiszámíthatatlan viselkedésével szemben. Szakértők szerint ez a koordináció jelentős stratégiai változást jelentene, és olyan kisebb gazdaságokat juttatna előnyhöz, amelyeket egyedül nem tudnának elérni.
A háttérben a háború utáni korszakot uraló gazdasági struktúra csendben szétesőben van. Az USA évtizedeken át a globális kereskedelmi rendszer végrehajtója és haszonélvezője is volt. Ez a szerep most megkérdőjeleződött. Ahogy egy brüsszeli kereskedelempolitikai szakértő megjegyezte, a mai tárgyalások logikája megfordult: a cél már nem az amerikai piachoz való jobb hozzáférés, hanem egy olyan rendszer kiépítése, amely elég rugalmas ahhoz, hogy nélkülözni tudja azt. Ami a vámokra adott reakcióként indult, az most sokkal tartósabbá vált. Egy új globális kereskedelmi térkép rajzolódik ki – ezúttal az Egyesült Államokkal a peremvidéken.