A COVID-19 járvány alapjaiban változtatta meg az általános gondolkodást az egészségről, az életminőségről. Ennek következtében az emberek számára saját maguk és családtagjaik egészsége, általános egészségi állapota kiemelkedő fontosságúvá vált. Mivel a vírusválság komoly tükröt tartott elénk az ügyben, hogy milyen fontos, hogy az egészségi állapotunk rendben legyen, ezért az emberek motivációs preferencia skáláján az egészséges életmód iránti igény az aktuális szakmai kutatások alapján szinte a világ minden részén dobogós helyet foglal el, a legtöbb esetben pedig az első helyen található.
Prevenció biztos szakmai alapokon
Az egészségtudatosság előtérbe kerülése a fogyasztási szokásokat, az emberek, cégek döntéshozatali folyamatait is drasztikusan megváltoztatta. Nem meglepő tehát, hogy a COVID megjelenése óta a betegségek megelőzésének kérdése is abszolút fókuszba került a világon. Mielőtt egy termék vagy szolgáltatás mellett dönt a fogyasztó, hiteles szakmai forrásokból kíván meggyőződni arról, hogy az neki és szerettei számára is egészséges, és semmiképp nem ártalmas. Ennek köszönhetően olyan témák, információk kerültek újfent előtérbe, melyek ha nem is köztudottak, de legalább is évtizedek óta bizonyított tények, csak eddig egyszerűen nem érték el az emberek „ingerküszöbét” ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak velük.
Az egyik terület, ahol az ilyen egészségtudatos gondolkodás új irányokat vett az egyértelműen a vízfelhasználás, és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások köre. A közönséget sokáig elzárták a közös helyszínektől, és ez természetesen a hazai fürdőket, uszodákat, medencével rendelkező szolgáltató egységeket is érintette. A fürdők, uszodák, medencék – legyenek azok nagy tömegeket kiszolgálók vagy privát használatúak – területén a tisztaság, a fertőtlenítés kimagasló színvonalának biztosítása a pandémiát megelőzően is alapvető követelmény volt, 2020 óta azonban az elvárások komoly mértékben megnőttek a felhasználók részéről. Ez a változás helyezte előtérbe a vizek fertőtlenítésével kapcsolatos kérdéskört is, melyben a klór domináns fertőtlenítő szerepén túl annak komoly egészségkárosító hatása is végre valódi, kiemelt figyelmet kapott.
A kétarcú klór, a klóros fertőtlenítés veszélyei
A klór szerepéről általánosságban minden embernek vannak információi, ismeretei, tapasztalatai, de az is elmondható, hogy csak nagyon kevesen rendelkeznek elegendő és valódi háttértudással erről a fontos fertőtlenítő anyagról. A víz klórozásának kezdete a XX. század elejére tehető. Az 1900-as évek kezdetén az Egyesült Államokban a vízzel terjedő betegségek, mint a kolera és a tífusz óriási méreteket öltöttek sokak halálát okozva. 1920-ra már több mint 1000 amerikai városban alkalmazták a klórozást, 1950-re pedig a klór használatának széleskörű elterjedése gyakorlatilag eltüntette ezeket a betegségeket. Napjainkban – pont a múltnak köszönhetően – a klórra sokan mint a tökéletes fertőtlenítőszerre tekintenek, melynek segítségével a közegészség védelme érdekében kiirtják a vízben a patogéneket.
Az ivóvíz szűrése és a klór használata együtt valószínűleg az évezred legnagyobb közegészségügyi vívmánya volt. Bár a klór hatékony eszköze a víz kezelésének, arról a sajnálatos egyértelmű tényről viszont már kevesebb írás születik, hogy ez a „tökéletes anyag” felelős lehet nagyon komoly egészségügyi problémák, halálos betegségek kialakulásáért is. Ugyanis a klór használatakor bizonyos nemkívánatos, nem szándékos fertőtlenítési melléktermékek, az ún. DBP-k (disinfection by-products) jönnek létre. A klórozott DBP-k a vegyületeknek egy olyan csoportja, amely akkor keletkezik, amikor a klór vagy bróm természetes, illetve mesterséges szerves anyagokkal találkozik a vízben. A szerves anyagokat tartalmazó, klórozott vízben való tusolás és úszás közben ezek az anyagok felszívódhatnak a bőrrel való érintkezés során. Néhány DBP könnyebben szívódik fel, így gyorsan el tud jutni az emberi szervezeten belül bárhová. Az így felhalmozódott, az emberi szervezetben veszélyesen magas triklórmetán és tribrómmetán szint olyan problémákért felelős, mint a központi idegrendszeri depresszió vagy a máj komoly szintű károsodása, de több ráktípus kialakulásának is katalizátora.
Nem véletlen tehát, hogy az 1970-es évektől komoly kutatások folynak a klórozás veszélyeinek feltérképezésére, cseréjének egyre szélesebb körű biztosítására, megoldására. A kutatások igen egyértelmű, objektív eredményeket mutatnak: a klórozás következtében több mint 70 féle azonosított, nem kívánt melléktermék, vegyület jelenik meg a tisztított vízben. A lefolytatott kísérletek alátámasztották, hogy ezen ún. THM vegyületek bizonyos határérték felett szív- és érrendszeri betegségeket okoznak, illetve daganatos betegségek (főleg emésztőrendszeri daganatok, hólyagrák, végbélrák) kialakulásáért is felelősek. Az mára szintén közismert tény, hogy ezek a betegségek az elmúlt évtizedekben sajnos már a vezető halálozási okok közé kerültek. Így egyértelműen látható, hogy a klórozás szerepe és felelőssége elvitathatatlan a modern ember leggyakoribb halálos betegségeinek kialakulásában. Ennek is köszönhető, hogy a klór fertőtlenítő hatását, hatékonyságát biztosító, de a klórt magát kiküszöbölő fertőtlenítő megoldások egyre keresettebbek, főként a vendégek, családtagok, az emberek egészségét valóban középpontba helyező felhasználók, üzemeltetők körében!
Az élet természetes rendje, hogy tudásában fejlődik a világ. Azok a dolgok, amik évtizedekkel ezelőtt komoly hasznot hoztak, vagy épp megmentették az emberiséget, mára elavulnak. Mivel az adott pillanatban komoly szolgálatot tesznek az embernek, a fő problémára való koncentrálás gyakran elfedi azokat a mellékhatásokat, melyek később lappangva, sokszor alattomosan, komoly gondokat okozhatnak a felhasználók számára. Az ember feladata, hogy a kellő időben továbblépjen egy biztonságosabb megoldás irányába!