test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Euróövezeti infláció

Meglepő fordulat, hogy az euróövezetben az előrejelzésekkel ellentétben a fogyasztói árindex a várt csökkenés helyett tovább emelkedett, és augusztusban 5,3 százalékos növekedési ütemet értek el az előző évhez képest. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala által közölt adat ellentmond a közgazdászok várakozásainak, ami esetleges lassulást helyezett kilátásba, és azt jelzi, hogy az inflációs nyomás továbbra is fennáll a régió gazdaságaiban.

Bár az infláció jelentősen mérséklődött az előző év októberi 10 százalék feletti csúcsértékéhez képest, de vannak azonban aggasztó jelek arra vonatkozóan, hogy bizonyos inflációs erők továbbra is rendíthetetlenek. Az általános inflációs ráta mögött álló hajtóerő ismét az élelmiszer árak növekedése volt, amely az euróval fizető 20 országban átlagosan 9,8 százalékkal emelkedett.

Lebontva

Az inflációhoz hozzájárult az energiaköltségek növekedése is, amelyek augusztusban 3,2 százalékkal kerültek többe az előző hónaphoz képest. A maginflációs adat azonban, amely nem tartalmazza az élelmiszer- és energiaárak hatását, a júliusi 5,5 százalékról enyhén, 5,3 százalékra csökkent, ami a belföldi statisztikai mutatók barométereként szolgál.

Az eurózóna több kulcsfontosságú gazdaságában az energiaárak újbóli emelkedése ellensúlyozta az élelmiszer-infláció lassulását. Franciaországban az éves inflációs ráta viszonylag gyors ütemben 5,7 százalékra emelkedett, míg Spanyolországban ebben a hónapban 2,4 százalékos értéket mutatott. Érdekes módon Spanyolország júniusban az Európai Központi Bank (EKB) 2 százalékos inflációs célja alá esett, de azóta ismét e küszöbérték fölé emelkedett.

Németország, a blokk legnagyobb gazdasága augusztusban 6,4 százalékos inflációt regisztrált. Az előző hónaphoz képest bekövetkezett mérsékelt emelkedést a háztartások energia- és üzemanyagköltségeinek növekedésének tulajdonították.

Előre tekintve

Az Európai Központi Bank (EKB) közelgő politikai ülésén természetesen értékelni fogják ezeket az inflációs tendenciákat. Az infláció következetes gyorsulása kulcsfontosságú a gazdaságokban, kifejezetten nagy kihívást jelent a központi bank döntéshozói számára. Felmerül a kérdés: vajon ezek a jelentések arra kényszerítik-e az EKB-t, hogy a szeptember közepén tartandó ülésén újabb kamatemelést vezessen be? A központi bank kilenc egymást követő kamatemelésből álló sorozata, amely körülbelül egy év alatt összesen 4,25 százalékpontos növekedést jelentett, árnyékot vet a gazdaságra, a hitelezésre gyakorolt hatásai és a lehetséges gazdasági következmények miatt.

Christine Lagarde, az EKB elnöke árnyaltan fogalmazott és kijelentette, hogy a szeptemberi és az azt követő üléseken hozott döntések továbbra is helyénvalóak. A központi dilemma a magas infláció megfékezése és a szükségtelen gazdasági nehézségek elkerülése közötti kényes egyensúly megtalálása. Lagarde hangsúlyozta a kamatemeléssel kapcsolatban: „Lehet, hogy emeljük, de az is lehet, hogy tartjuk”, jelezve ezzel a változó gazdasági helyzetet elismerő, rugalmas álláspontot.

Ennek fényében Isabel Schnabel, az EKB igazgatótanácsának tagja kijelentette, hogy a hazai tényezők továbbra is nyomást gyakorolnak az inflációra. Kiemelte, hogy a bank 2 százalékos inflációs céljához való visszatérés felgyorsítása érdekében kellően szigorú politikai irányvonalra van szükség, hangsúlyozva a politikai döntéshozók előtt álló bonyolult zsonglőrködést. Miközben az euróövezet e komplikált inflációs dinamikában navigál, a közelgő politikai üléseken hozott döntések kulcsfontosságúak lesznek a régió gazdasági pályájának alakításában.