Európa a gazdasági stagnálás elhúzódó időszakával néz szembe, a politikai döntéshozók pedig valamiféle kiút keresésével küzdenek. Míg a hivatalos jelentések a stagnáló GDP-t „stabilitásnak” nevezik, a valóság sajnos sokkal kevésbé megnyugtató. Az euróövezet 2024-ben növekedés nélkül zárta a évet, és a 2025-re vonatkozó előrejelzések továbbra is borúsak, hiszen alig haladják meg az 1%-ot. A strukturális kihívások – a demográfiai hanyatlás, a lassú innováció és a fogyasztói bizalom megingása – csak tovább súlyosbítják az európai gazdaság egyre rosszabb közérzetét.
Egy elromlott növekedési modell
Történelmileg Európa az exportvezérelt növekedési modellre támaszkodott, de ez a stratégia egyre kevésbé hatékony, hiszen többek között Kína gazdasági lassulása és Amerika protekcionizmus felé való elmozdulása miatt az európai cégek nehezen találnak külső keresletet. Az olyan kereskedelmi megállapodások, mint a régóta halogatott Mercosur-megállapodá pedig belső ellenállásba ütköznek, ami tovább korlátozza a régió képességét, hogy új piacokra lépjen be. Belföldön a fogyasztók nem lépnek be a növekedés motorjaként, hiszen a növekvő bérek ellenére a háztartások megtakarításai viszonylag magasak, sőt néhol meghaladják a járvány előtti szintet. A fogyasztói hangulat azonban romlott, ami arra utal, hogy a gazdasági bizonytalanság elnyomja a megnövekedett jövedelmekből származó lendületet. A költekezési hajlandóság hiánya hátráltatja a vállalkozásokat, amelyek viszont visszafogják a beruházásokat, ami aztán a stagnálás önerősítő körforgását eredményezi.
Korlátozott politikai lehetőségek
Az Európai Központi Bank (EKB) monetáris fellendüléséhez fűzött remények is egyelőre tévesnek bizonyulnak, bár az EKB csökkentette a kamatlábakat, az infláció továbbra is kitartó, különösen a szolgáltatások területén, ahol az árak évente 4%-kal emelkednek. Ez korlátozza az agresszívabb kamatcsökkentések mozgásterét, így a hitelfelvételi költségek továbbra is magasak maradnak. A költségvetési politikát eközben továbbra is korlátozzák az uniós költségvetési szabályok, Németország például a választások után ugyan lazíthat a pénztárcáján, de az olyan súlyosan eladósodott országoknak, mint Olaszország és Franciaország, inkább visszafogniuk kell a kiadásaikat, mint növelniük.
Az innovációs kényszer
A legígéretesebb út a strukturális reformok és a magánszektorbeli beruházások révén vezet előre. Európa erősségei a zöld energia és a mesterséges intelligencia, amelyek jelentős növekedési potenciállal rendelkező ágazatok, a vállalati beruházások azonban 2019 óta csökkentek, és a cégek bizonytalan gazdasági környezetben vonakodnak tőkét lekötni. A második Trump-elnökség alatti megújuló amerikai protekcionizmus rémképe tovább rettenti az európai vállalkozásokat a hazai terjeszkedéstől. Az Európai Bizottság a kínálati oldali reformokhoz fűzte reményeit – a bürokrácia csökkentéséhez, az egységes piac elmélyítéséhez és a tőkepiacok racionalizálásához. Bár ezek a lépések szükségesek, messze elmaradnak a gazdaság élénkítéséhez szükséges beruházások mértékétől. Mario Draghi, az EKB korábbi elnöke szerint Európának évente 800 milliárd eurónyi beruházásra van szüksége ahhoz, hogy versenyképes maradjon. Bátor fellépés nélkül Európa azt kockáztatja, hogy a stagnálás körforgásába kerül, ahol a „stabil GDP” nem több, mint a hanyatlás eufemizmusa.