Az Európai Bizottság által támogatott Scaleup Europe Fund augusztus 5-én végrehajtotta első befektetését: társbefektetőként részt vett a finn ICEYE 1 milliárd eurós tőkebevonásában. A tranzakció túlmutat egy sikeres startup történetén – azt jelzi, hogy Európa először próbálja valóban saját tőkéből megtartani stratégiai technológiai vállalatait.
Az elmúlt másfél évtizedben Európa nem az innovációban maradt le az Egyesült Államok mögött, hanem a növekedési finanszírozásban. Az európai startupok rendszeresen kiváló egyetemekről, kutatóintézetekből és mérnöki kultúrából nőnek ki, ám amikor elérik azt a szintet, ahol több százmillió vagy akár milliárd eurós tőkeinjekcióra lenne szükségük, a kontinens pénzügyi rendszere rendre elfogy alóluk. Innen már jól ismert a forgatókönyv: amerikai felvásárlás, New York-i tőzsdei bevezetés vagy a növekedés tudatos visszafogása.
Éppen ezt a törést próbálja kezelni a frissen létrehozott Scaleup Europe Fund. Az alap első befektetése az ICEYE-be első pillantásra egyszerű finanszírozási ügyletnek tűnhet, valójában azonban stratégiai üzenet. Az egymilliárd eurós tőkebevonásból 450 millió euró új forrásként érkezik a vállalathoz, míg 550 millió korábbi befektetők részesedésének kivásárlását szolgálja. A Bizottság által támogatott alap maga is 450 millió euróval szállt be, a General Atlantic mellett vezető befektetőként. Ez nem pusztán pénzügyi tranzakció, hanem annak demonstrációja, hogy Európa végre hajlandó olyan méretű csekkeket kiállítani, amelyekkel eddig szinte kizárólag amerikai befektetők rendelkeztek.
Az ICEYE kiválasztása sem véletlen. A 2014-ben alapított finn vállalat ma a világ legnagyobb szintetikus apertúrájú radarműhold-flottáját üzemelteti. Technológiája képes felhőkön és sötétségen keresztül is részletes földmegfigyelést végezni, ezért egyszerre kulcsszereplő a katonai felderítésben, a határvédelemben, a katasztrófavédelemben, az árvíz- és erdőtűz-monitoringban, valamint a biztosítási és infrastruktúra-piacokon. Az ukrajnai háború óta különösen világossá vált, hogy az ilyen képességek már nem csupán üzleti, hanem geopolitikai értéket is képviselnek. Egy ilyen vállalat elvesztése ma már nem egyszerű tőkepiaci kérdés, hanem szuverenitási ügy.
A befektetés mögött valójában egy sokkal nagyobb felismerés áll. Mario Draghi tavalyi versenyképességi jelentése szerint Európának évente 750–800 milliárd eurónyi többletberuházásra lenne szüksége ahhoz, hogy technológiai versenyben maradjon az Egyesült Államokkal és Kínával. A probléma nem az ötletek hiánya, hanem az, hogy a kontinens nyugdíjalapjai, biztosítói és intézményi befektetői hagyományosan jóval óvatosabbak, mint amerikai társaik. Miközben az amerikai óriásalapok könnyedén finanszíroznak több milliárd dolláros növekedési köröket, Európában ezek a vállalatok sokszor kénytelenek külföldön keresni a következő befektetőt. Persze a mostani ügylet sem tökéletes. A bejelentett egymilliárd euróból több mint a fele nem a vállalat működését finanszírozza, hanem a korai befektetők kiszállását teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a látványos headline mögött a tényleges növekedési tőke jóval kisebb. Emellett Európának rossz történelmi tapasztalatai is vannak az államközeli befektetési alapokkal: a stratégiai iparágak támogatása sokszor politikai döntésekhez, nem pedig piaci logikához vezetett.
Mégis, ez a tranzakció fordulópont lehet. Európa hosszú ideig arról beszélt, hogy szeretné megtartani technológiai bajnokait, de amikor valódi, milliárdos finanszírozásra volt szükség, rendre más kontinensek írták alá a csekket. Az ICEYE finanszírozása azt mutatja, hogy ez először változhat meg. A valódi kérdés azonban nem az, sikeres lesz-e ez az egyetlen befektetés, hanem az, hogy Európa képes lesz-e még húsz-harminc hasonló vállalatot is saját tőkéből világcéggé építeni. Ha igen, akkor nem egyszerűen egy új befektetési alap született meg, hanem egy új európai iparpolitika is.