Facsarjuk még a kínai narancsot?
Az elmúlt hetekben a nemzetközi befektetők dollármilliárdokat vontak ki Kínából. Szakértők a kiáramlást – március eleje óta ez 11,5 milliárd USD – a globális piacok volatilitásának és az ukrajnai orosz inváziónak az egyetemes ellátási láncokra gyakorolt hatásának tulajdonítják. A kínai média kissé lekicsinylően írt a helyzet súlyosságáról, és aztán arról értekezett, hogy a külföldi pénzek hamarosan újra beáramlanak az országba. Tudni kell, ilyen fordulatra már volt példa a közelmúltban. Jellemzően, amikor jelentős kiáramlások történtek, azok gyorsan (2 hónapon belül) vissza is fordultak. Sok független szakértő azonban azt állítja, hogy a helyzet megváltozott, és ez a tendencia nem fog magától visszafordulni, mert mélyebb strukturális problémákon alapul.
A fő tényező az állami beavatkozás a magánszektorba, különösen a technológia területén, ami szinte mindennapossá vált az elmúlt években. További aggodalomra ad okot, hogy Hszi Csin-ping Oroszországnak nyújtott támogatása szankciókat vonhat maga után a kínai vállalatokkal szemben. Tekintettel arra, hogy a világ milyen hevesen reagált az ukrajnai invázióra, egyre nagyobb a félelem, hogy hasonló összefogás történne Tajvan esetében is egy esetleges Kínai támadásnál. A kínai üzleti tevékenység mindig is kockázatos volt, de a befektetők által fizetendő kockázati prémium folyamatosan emelkedett, és ha ez túl magas, akkor csökkennek a beruházások is. És minél tovább húzódik az orosz-ukrán háború, annál nagyobb lehet az invesztíció területén tapasztalható visszalépés nagysága. Így a befektetők máshová akarják tenni a pénzüket, emiatt több tőke és likviditás áll majd más országok rendelkezésére. Kína vesztesége a fejlődő világ nyeresége lehet.
A nagy átállás a tiszta energiára
A közelmúltban történt valami, ami extra motivációt adott arra, hogy Európa a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára térjen át: az orosz invázió Ukrajnában. De ez az erős rövid távú lökés a várakozásokkal ellentétes módon rosszabb hatással lehet az átállásra, mint ahogyan azt várnánk. Európa ugyanis rövid távon nagyobb mértékben akart az orosz olajra és gázra támaszkodni annak érdekében, hogy hosszú távon elérje a szén-dioxid-kibocsátásmentes céljait. Az európai energiaváltás zökkenőmentes kezelése mindig is nehézségekbe ütközött, és ráadásul a kétévnyi pandémia okozta bezárások és a nyomott GDP után Oroszország támadása az energiaárak őrült emelkedését eredményezte. Így a nagy átállás során kezelendő kompromisszumok jóval rosszabb üzleteket jelentenek, mint ahogyan az előzetes tervekben szerepeltek.
A beruházásoknak az olajról, a gázról és a szénről a fenntartható forrásokra, például a szél- és napenergiára való átcsoportosítása, illetve a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása és megadóztatása, valamint az áram továbbítására szolgáló új energetikai infrastruktúra kiépítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy Európa megszabadulhasson a fosszilis tüzelőanyagoktól. Mindezek azonban valószínűleg növelni fogják a költségeket az átállás során, amit a lakosság és a politikusok roppant nehezen tudnak majd megemészteni. Ebben a helyzetben rendkívül nehéz politikusnak lenni. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség növelése – jól tudjuk – nem a helyes út, viszont egy nagyon csábító lehetőség rövid távon a politikai nyomás enyhítésére. Az infláció és az energiaárak elszabadulása miatt a polgárok megoldásokat követelnek kormányaiktól, így a politikailag célszerű opció szöges ellentétben áll a bolygó jövője miatt létfontosságú alternatívákkal. Németország vezetői például azt tervezik, hogy több nemrég lekapcsolt széntüzelésű erőművet felkészítenek arra, hogy szükség esetén gyorsan újra be lehessen őket indítani. Az ország emellett felgyorsítja az LNG-terminálokba történő beruházásait, hogy Oroszország helyett az Egyesült Államokból kaphasson cseppfolyósgázt.
Európa is milliárdos beruházások előtt áll a hidrogén hasznosítása érdekében, ami a jövő potenciálisan többcélú tiszta üzemanyaga, és szélturbinák segítségével lehetne előállítani. A kontinens minden bizonnyal jó irányba halad, de az út kifejezetten rögössé vált minden érintett számára.