Ghána kormányzati szervei egyre nagyobb adósságot halmoznak fel több ezer vállalkozóval szemben. A helyzet nagyon súlyos: mintegy 15 milliárd cédivel, azaz 1,3 milliárd dollárral tartoznak ezeknek a cégeknek, ami elbocsátásokhoz és gazdasági zavarokhoz vezet.
A költségvetési mocsár
Ghána költségvetési gondjai elérték a töréspontot, ami nagyrészt a kihívások tökéletes együttállásának köszönhető, beleértve a COVID-19 világjárvány gazdasági hatását, Oroszország ukrajnai invázióját, valamint az élelmiszer- és üzemanyagárak emelkedését. Miután decemberben a Nana Akufo-Addo elnök vezette kormány nem teljesítette a külföldi hitelezőknek járó több milliárd dolláros tartozását, nem maradt más választása, minthogy 3 milliárd dolláros kölcsönt kérjen a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Ghána 1957-es függetlenné válása óta ez volt a 17. alkalom, hogy az IMF-hez fordult segítségért.
A Ghána előtt álló adósságválság nem egyedülálló. Afrika, Latin-Amerika és Ázsia szegény és közepes jövedelmű országai évtizedek óta a hitelek és a mentőcsomagok ördögi körforgásában vergődnek. Ez a globális probléma – amely a becslések szerint meghaladja a 200 milliárd dolláros adósságot a fejlődő országok esetében – azzal fenyeget, hogy az oktatás, az egészségügy és a jövedelmi szintek terén nehezen elért eredményeket felszámolja. A helyzet súlyossága ellenére ezek az országok nehezen tudtak tartósan a nemzetközi figyelem középpontjába kerülni.
A legújabb mentőöv
Ghána súlyos helyzetére válaszul az IMF átfogó mentőcsomagot dolgozott ki a költségvetési stabilitás helyreállítása, az adósság csökkentése, a bevételek növelése, és a legkiszolgáltatottabbak védelme érdekében. Egy kérdés azonban továbbra is fennáll: Miért lenne sikeres ez a mentőcsomag, ha az eddigi kísérletek kudarcot vallottak? Ghána korábbi, 2015-ben az IMF-fel szerzett tapasztalatai lenyűgöző gazdasági növekedést és stabilitást eredményeztek, amiért az országot Afrika példaképeként méltatták. Néhány rövid éven belül azonban a nemzet ismét szörnyű helyzetbe került, ami jól mutatja a költségvetési válságok visszatérő jellegét. Az egyik kritikus tényező, amely befolyásolja Ghána költségvetési sebezhetőségét, az éghajlatváltozás fenyegető veszélye. Az ENSZ előrejelzése szerint a következő évtizedben több billió dollárnyi finanszírozásra lesz szükség a fejlődő országokban az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez. Ghána jelentős adósságterhei miatt nehéz küzdelemmel néz szembe e fenyegető válság kezelése során.
Belföldi és külföldi adósságok összetettsége
Ghána adósságproblémája túlmutat a külföldi kölcsön folyósítókkal szembeni kötelezettségein, mivel jelentős összegekkel tartozik a hazai hitelezőknek is, beleértve a nyugdíjalapokat, biztosítótársaságokat és helyi bankokat. Ezért az IMF a közelmúltbeli mentőcsomag előfeltételévé tette a hazai adósságok rendezését. Bizonyos átszervezések ellenére is az ország pénzügyi intézményeibe vetett bizalom erősen megingott. A külföldi hitelezők összetettsége pedig tovább bonyolítja az adóssághelyzetet: több ezer magán-, félállami és kormányzati hitelező van – köztük Kína -, és mindegyikük egyedi célokkal és hitelszerződésekkel.
Egy elmélyülő válság
Ghána adósságválsága mélyebb és sokrétűbb, mint a korábbi gazdasági nehézségei. A hitelezők nemzetközileg széles skálája, amelyek mindegyike eltérő érdekekkel és szabályozási ellenőrzésekkel rendelkezik, tovább nehezíti a helyzetet és bonyolítja a válság megoldását. Miközben a külföldi hitelezőkkel a tárgyalások folytatódnak a kölcsönszerződések átalakításával kapcsolatban, a ghánai háztartások és vállalkozások a következményekkel küzdenek. A magas infláció, a leértékelődő valuta, a magasra szökő kamatlábak és az alapvető termékek növekvő költségei mind-mind nagy terheket rónak a polgárokra és a cégekre is. A kis- és középvállalkozásokat különösen súlyosan érinti a helyzet, mivel a nemfizetési arányok az egekbe szöktek.
Ghána gazdasági modelljének alapvető problémái hozzájárulnak a visszatérő költségvetési kihívásokhoz. Az ország nagymértékben függ az olyan nyersanyagok exportjától, mint a kakaó, az olaj és az arany, így ezek áringadozásának fokozottan ki vannak téve. Mivel a termelésnek csupán 10 százalékát teszi ki a feldolgozóipar, a stabil foglalkoztatás és a fenntartható növekedés biztosítása érdekében diverzifikációra van szükség.