Az adatok továbbra is azt mutatják, hogy az inflációs időszakban a munkavállalók magasabb nominális bérekkel szembesülnek, de nem tapasztalnak reálbér-növekedést. Ez a laikusok nyelvén azt jelenti, hogy a bérek nem tartanak lépést a magasabb árakkal. Ennek ellenére vannak olyan iparágak és piacok, ahol a munkavállalók jelentősen tudnak előre lépni. Az egyik ilyen hely Ausztrália, amely a világjárvány kezdete óta jelentős tehetségelvonást tapasztalt. Ennek nagy része az ország Covid miatti szigorú határkövetelményeinek és a zárlatoknak tudható be, amelyek miatt a külföldi tehetségek elmenekültek, és elvágták a beáramló tálentumok folyamatos mozgását. Ennek eredményeképpen Ausztrália-szerte munkahelyekben gazdag, jelöltekben viszont szegény piac alakult ki, ami különösen a reklámiparban jelentkezett.
Merészkedés
Ausztrália tehetségválsága már több mint egy éve tart, és ez egy jó lehetőséget teremtett a reklámiparban dolgozó embereknek. A toborzók szerint a vezető cégeknek „elképesztő” fizetéseket kell adniuk, hogy a kulcsembereiket ne csábítsák el a versenytársak. Nem ritka, hogy valaki belép egy ügynökséghez, majd néhány hónapon belül otthagyja azt, mert egy versenytárs 20 000 AUD-ral többet ajánl neki. De a verseny okozta ilyen szintű fluktuáció a nem túl tehetségeseket is felbátorította. Még az új, vagy tapasztalatlan emberek is magas fizetést követelnek. Normális esetben az ilyen igényeken csak mosolyognának, de manapság a cégek kénytelenek megfontolni őket, mivel a tapasztalt külföldi tálentek már nincsenek az országban.
A régi és az új
Ausztráliában nem volt ez mindig így. Sokak számára az erős gazdaság és a javuló hírnév azt jelentette, hogy Ausztrália olvasztótégellyé vált. „Agyelszívó” helyett netes agyimportőr volt, és a reklámipar pedig bővelkedett a tehetségekben. Régebben ebben az iparágban a jelöltek azonnal elfogadták az ajánlatokat, majd hosszú évekig maradtak a kiválasztott cégnél. A HR szempontjából ez könnyű helyzetet eredményezett, azonban ezek az idők elmúltak. Manapság a munkavállalók három vagy négy ajánlat közül is választhatnak, és nemcsak a legjobbat keresik, hanem azt is elvárják, hogy minden cég tárgyaljon is velük. Mivel ez egy munkavállalói piac, azok a vállalatok, amelyek nem hajlandóak tárgyalni, vesztes pozícióba kerülnek. Ha nem hajlandóak magasabb fizetést adni a legjobb tehetségek bevonzása érdekében, akkor vagy egyáltalán nem találnak senkit, vagy csak olyan embereket, akik kevésbé alkalmasak a feladatra.
Az ausztrál reklámiparban tapasztalható tendencia a globális munkaerőpiac mikrokozmosza. Mindaddig, amíg nem következik be súlyos recesszió – bár minden jel arra mutat, hogy a nagyobb gazdaságokat ez hamarosan eléri -, ez a folyamat valószínűleg folytatódni fog. Azoknak a munkáltatóknak, akik versenyképesek akarnak maradni, vagy többet kell fizetniük, vagy más módot kell találniuk arra, hogy kitűnjenek a tömegből. Kevés munkaadó képes valami igazán egyedit nyújtani, ezért fel kell készülniük arra, hogy a bérekre szánt költségkeretük drasztikusan emelkedni fog.