Hszi Csin-ping, miután évekig keményen beavatkozott a magánszektorokba, február 17-én ritka szimpóziumot hívott össze vezető technológiai vállalkozókkal, köztük az Alibaba alapítójával, Jack Ma-val, akit korábban Peking a magánvállalatok elleni széleskörű fellépés során háttérbe szorított. Az üzenet egyértelmű volt: a kommunista párt azt akarja, hogy a magánszektor ismét virágozzon, persze csak szigorú politikai korlátok között.
Ez az újrakalibrálás a kínai gazdaság számára kritikus pillanatban következik be, ugyanis az ország hosszan tartó ingatlanpiaci visszaeséssel, a fogyasztói bizalom hiányával és az elmúlt 25 év leghosszabb deflációs időszakával küzd. Az export továbbra is nyomás alatt van, a külföldi befektetések pedig a Nyugattal szembeni geopolitikai feszültségek fokozódása miatt csökkentek. Ebben a bizonytalan környezetben Peking a magánvállalkozásokat a növekedés nélkülözhetetlen motorjának tekinti, a technológiai részvények rallyja, amelyet a mesterséges intelligencia optimizmusa táplál pedig a szükséges pénzügyi enyhülést kínálja. A sokat emlegetett DeepSeek például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy olyan modelleket fejlesztett ki, amelyek a világ legjobbjaival vetekednek a költségek töredékéért. A cég sikere feldobta a hangulatot a megtépázott hongkongi tőzsdén, és az elmúlt hónapban 23%-os emelkedést eredményezett a technológiai részvényekben.
Peking megújult támogatása a magánvállalkozásoknak azonban nem jelenti a laissez-faire kapitalizmushoz való visszatérést. Öt évvel ezelőtt a kínai technológiai óriások hatalmas mennyiségű fogyasztói adatot gyűjtöttek, amelyek gyakran felülmúlták az államnak az állampolgárok szokásaival kapcsolatos ismereteit. Egyesek, mint például a fuvarozási óriás Didi, a külföldi befektetőket és a tengerentúli tőzsdei bevezetéseket helyezték előtérbe, dacolva Peking növekvő aggodalmaival az adatbiztonsággal kapcsolatban. Ezeknek az időknek most vége: szigorú új szabályozások ellenőrzik az adatgyűjtést, korlátozzák a tengerentúli tőzsdei bevezetéseket, és a Kommunista Párt felügyeletét a magánvállalatokon belül is beágyazzák. Ráadásul Kína változó geopolitikai helyzete is megerősítette ezt a befelé fordulást. A csúcskategóriás félvezetők exportjára vonatkozó amerikai korlátozások nemzeti prioritássá tették a technológiai önállóságot. Mivel a nyugati befektetők egyre inkább „befektethetetlennek” tekintik a kínai cégeket, ezeknek a vállalatoknak nincs más választásuk, mint otthon tőkét szerezni. Az eredmény egy olyan magánszektor, amely minden eddiginél szorosabban kötődik az állami célkitűzésekhez.
A szimpóziumon Xi dicsérte a vállalkozókat, de azért finoman figyelmeztette őket, hogy „emlékezzenek a gyökereikre”. A magánszektorral kapcsolatos elképzelése nem a részvényesi hozamok maximalizálásáról szól, hanem a „kínai típusú modernizáció” előmozdításáról. A vállalatok részesülhetnek állami támogatásban, de csak akkor, ha igazodnak a párt tágabb céljaihoz. Mivel a külföldi befektetők továbbra is óvatosak Kína kiszámíthatatlan szabályozási környezetével szemben, a magánszektor újjáéledésének útja egyelőre továbbra is korlátozott marad – csak addig virágzik, ameddig Peking engedi.