Egy olyan országban, ahol a vasúti rendszer nemcsak egy jelentős iparág, hanem a politikai sorsban is döntő szerepet játszik, India nagymértékben beruház új vonatokba, miközben elhanyagolja a meglévő vasúthálózat biztonságát.
Ennek a megközelítésnek a következményei tragikusan megmutatkoztak a pénteki pusztító vonatszerencsétlenség után, amely legalább 275 emberéletet követelt Kelet-Indiában. Előzetes vizsgálatok szerint a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a három vonat szerencsétlenségét a jelzőberendezések meghibásodása okozta, ami két évtized óta a legsúlyosabb vasúti katasztrófát okozta Indiában.
Fejlesztések, de milyen áron?
India az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett régóta elhanyagolt infrastruktúrájának korszerűsítésére, amelynek egyik fő kedvezményezettje a vasút, s amely jelentős támogatásban részesül. A kormány az előző pénzügyi évben közel 30 milliárd dollárt fordított a vasúti rendszer fejlesztésére, ami 15 százalékos növekedés az előző évhez képest. Míg azonban a forrásokat a sebesség és a kényelem javítására fordították, az alapvető pályakarbantartásra és biztonsági intézkedésekre szánt összegek csökkentek. India főszámvevőjének tavalyi jelentése feltárta, hogy a pályafelújítási munkálatokra nem különítettek el elegendő pénzt, és a tisztviselők nem használták fel teljes mértékben a költségvetésben szereplő összeget.
Narendra Modi miniszterelnök szívügyének tekinti a vasúti rendszer fejlesztését, de elsősorban a sebesség és a kényelem javítását célzó kezdeményezésekre összpontosít, nem pedig az alapvető biztonsági kérdések megoldására. Pártolta a nagyobb városokat összekötő, magasabb árú elektromos Vande Bharat vonatokat, és prioritásként kezelte a japán típusú gyorsvonat fejlesztését, amely azonban az egyszerű utasok számára kevés előnyt jelent. A kormány azt állítja, hogy ezeknek a beruházásoknak a célja az indiai vasút világszínvonalra emelése és a külföldi befektetések vonzása.
Sajnos a több mint 13 000 régebbi vonatból álló indiai flotta biztonsági fejlesztésére fordított kiadások a teljes költségvetéshez képest egyre kisebb arányban csökkennek. Partha Mukhopadhyay, a Centre for Policy Research vezető munkatársa a jelzőrendszerek fontosságát emeli ki és hangsúlyozza, hogy ez nagyobb figyelmet igényel, mert az ország a nagyobb sebességű vonatok felé halad.
Bár a közelmúltbeli vonatszerencsétlenség pusztító volt, a vasúti közlekedés Indiában összességében biztonságosabbá vált. A múltban gyakoriak voltak a kisiklások, 1980 és a századforduló között évente átlagosan 475 volt, és 2021-ig ez a szám alig több mint 50-re csökkent évente. A súlyos vonatbalesetek száma is jelentősen csökkent: a 2020-as pénzügyi évben 22-őt jelentettek, míg két évtizeddel ezelőtt több mint 300-at. A Modi-kormány 2020-ban mérföldkövet ünnepelt, amikor két egymást követő évben nem haltak meg utasok vasúti balesetben, ami jelentős előrelépés a korábbi több mint 100 halálos áldozatot követelő éves átlaghoz képest.
Pénzt a problémára
Modi vezetése alatt India növelte a kormányzati kiadásokat a hosszú távú célok érdekében, remélve, hogy magáncégeket vonz a gazdaságba történő befektetésekhez. A Világbank áprilisban arról számolt be, hogy Indiában a kormányzati kiadások aránya a közlekedésre – beleértve a vasutakat is – a járvány előtti szinthez képest nőtt. A kormány célja a vasút átalakítása a 21. századi gyors fejlődésre irányuló kampány részeként.
A fejlődésre való összpontosítás azonban nem mehet a biztonság rovására. Három hónappal ezelőtt India vasúti minisztere, Ashwini Vaishnaw bemutatta a Kavach nevű ütközéselkerülő rendszert, amely automatikusan fékez a vonatok ütközésének megelőzése érdekében. Bár a rendszert kis léptékben sikeresen demonstrálták, azonban az indiai vasútvonalnak csak egy töredékére telepítették fel: a 40 000 mérföldet meghaladó útvonalból mintegy 900 mérföldet fed le. Tragikus módon a közelmúltbeli balesetben érintett vonatok nem voltak felszerelve a Kavach rendszerrel.
Az indiai vasúti rendszer biztonsági válsága hangsúlyozza, hogy a fejlődés mellett a biztonságot is sürgősen előtérbe kell helyezni. Miközben az ország az infrastruktúrába fektet be és gyors növekedést folytat, az utasok biztonságának biztosítása mindenek elé kell állnia.
Alapvető fontosságú, hogy megfelelő forrásokat különítsünk el a pályakarbantartásra, a jelzőrendszerekre és más biztonsági intézkedésekre. India csak a fejlődést és a biztonságot ötvöző átfogó megközelítéssel tudja valóban világszínvonalú rendszerré alakítani vasútjait, amely az emberek igényeit szolgálja, miközben az életüket is védi.