test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Kína gazdasági növekedése (1. rész): Kihívások közepén

Kína gazdasági helyzete az elmúlt évben vegyes képet mutatott a növekedésről és a sebezhetőségéről is. A Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint az ország bruttó hazai terméke (GDP) 5,2 százalékkal nőtt, ami fellendülést jelent a közel három éve tartó szigorú „zéró Covid” járvány elleni védekezési intézkedések után. Ez a növekedés azonban számos kihívást takar, amelyek akadályozhatják Kína gazdasági fejlődését.

Az olyan pozitív mutatók, mint a rekordot döntő autógyártás, az új gyárak építésének növekedése és az export megugrása a kínai gazdaság ellenállóképességét mutatják. Az autóértékesítés, különösen az elektromos járművek esetében a jelentős leárazásoknak köszönhetően fellendült, az építőipar és a feldolgozóipar pedig figyelemre méltó aktivitást mutatott. E biztató jelek ellenére a gazdasági erősségek gyengeségeket is rejtenek, amik aggodalmat keltenek a közgazdászok körében.

Az egyik figyelemre méltó szempont az exportra támaszkodás a gyenge hazai kereslet kompenzálására. Számos gyár csökkentett kapacitással működött, ami arra késztette a vállalatokat, hogy többet exportáljanak. Ez a stratégia, miközben hozzájárul a GDP általános bővüléséhez, kérdéseket vet fel a gazdasági modell fenntarthatóságával kapcsolatban, mivel a globális gazdasági feltételek továbbra is bizonytalanok.

Kína gazdasági növekedése, bár rövid távon erőteljes, hosszú távú olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek lassuláshoz vezethetnek. A magas adósságot, a bizalmat aláásó lakásválságot, valamint a csökkenő és idősödő munkaerőt az ország gazdasági teljesítményét befolyásoló kulcsfontosságú tényezőkként azonosítják. Nyugati közgazdászok előrejelzése szerint a növekedési ütem 4,5 százalékra vagy annál is kevesebbre csökkenhet, ami nem egy ciklikus, hanem egy elhúzódó visszaesést tükröz, amit a szakemberek szekuláris stagnálásnak neveznek.

Lawrence H. Summers, korábbi pénzügyminiszter szerint a világi stagnálás, amelyet a lassú növekedéshez, deflációhoz, eszközbuborékokhoz és pénzügyi feszültségekhez vezető megtakarítások krónikus többlete jellemez, aggodalomra ad okot, amely a nyugati féltekéről Kínába tolódott. Ez a gazdasági jelenség mélyreható következményekkel járhat az ország számára, hatással lehet az árakra, és potenciális pénzügyi kihívásokhoz vezethet a súlyosan eladósodott családok és vállalatok számára.

Kína gazdasági mozgásterét korlátozó tényező még a súlyos adósságai és a jelentős kamatfizetések. A kormány válaszai a gazdasági gyengeségekre, például az infrastruktúrára fordított kiadások növelése és az előnyben részesített iparágaknak nyújtott hitelezés az adósságszint folyamatos növekedését eredményezték, különösen helyi szinten. A Moodys hitelminősítő negatív kilátásai és a chicagói DBRS Morningstars leminősítették a kínai államadósságot, és alátámasztják az ország pénzügyi helyzetével kapcsolatos aggodalmakat.

A kínai kormány nem azt a gyakorlatot alkalmazza, hogy hitelfelvétellel ösztönözze a gazdaságot, viszont az infrastrukturális kiadásoktól való elfordulás növeli a növekedés lassulásával kapcsolatos félelmeket. Zhang Jun, a Fudan Egyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánja szerint a hitelfelvételtől és a költekezéstől való tartózkodás előidézheti, hogy a gazdaság lassulása elkerülhetetlen lesz.

Miközben Kína ezekkel a kihívásokkal küzd, az ingatlanpiaci instabilitás kérdése is egyre súlyosabbá válik. A lakásárak csökkenésével és a tranzakciók visszaesésével jellemezhető válság a háztartásokban is megingatta a bizalmat. A fejlesztőknek nehézségekkel kell szembenézniük az új projektekhez való tőke megszerzésében, a befektetők pedig attól tartanak, hogy a beígért lakások elkészülte után az építőipari tevékenység meredeken esik majd vissza. Az államilag ellenőrzött bankrendszerek elmozdulása az ingatlanhitelektől az ipari vállalatok felé azt tükrözi, hogy a kormány a gazdasági kihívásokra reagálva megváltoztatja a prioritásokat.

Ezen aggodalmak ellenére a kínai vezetés fenntartja, hogy a gazdaság stabil, magas színvonalú fejlődést ért el, és teljesítette a kitűzött növekedési célokat. „A kihívás most abban rejlik, hogy kezeljük a megtakarítások krónikus túlsúlyát, és ösztönözzük a háztartásokat, hogy költekezzenek a bankszámlákon való megtakarítás helyett, ami meghatározhatja Kína makrogazdasági helyzetét a következő évtizedben”- hangzott el a kormány részéről.

A 2. részben megvizsgáljuk azokat a lehetséges stratégiákat és következményeket, amelyek Kínára vonatkoznak, miközben eligazodik ezekben a gazdasági kihívásokban, és igyekszik fenntartani a növekedést a változó globális környezetben.