Ha az az érzése, hogy mostanában minden drágább lett, ezzel valószínűleg nincs egyedül. Az infláció világszerte gyorsan növekszik. Vegyük például az Egyesült Államokat, ahol a fogyasztói árindex (CPI) 6,2%-kal emelkedett októberben, ami 1990 óta a legnagyobb növekedés.
Az Investopedia a fogyasztói árindexet „az infláció legszélesebb körben használt mérőszámaként… a CPI-ként határozza meg. A fogyasztási cikkek és szolgáltatások, például a szállítás, az élelmiszerek és az orvosi ellátás árainak súlyozott átlagát vizsgálja… A fogyasztói árindex változásait a megélhetési költségekkel kapcsolatos árváltozások értékelésére használják”. Ennek a 6,2%-nak a kontextusba helyezéséhez a New York Times egy grafikont mutat be, amely az elmúlt 20 év október havi inflációját mutatja.
2021 októberében az árak 6,2%-kal magasabbak, mint 2020 azonos hónapjában. Az említett havi infláció szintje egy generáció óta nem volt ilyen magas, és a nagy recesszió óta nem volt hasonló szinten. Általánosságban elmondható, hogy a Federal Reserve (a „Fed”) egy évre vetítve 2%-ot céloz meg, amelyet általában egészséges inflációnak tekintenek.
Indokok
Valami nincs rendben ezzel: a világjárvány után, amikor oly sok ember veszítette el a munkáját és a gazdaság lelassult, nem kellene a dolgoknak olcsóbbá válniuk, mintsem drágulniuk? Nos, a világgazdaság nem a méltányosság alapján működik. Ahogy Jeanna Smialek, a New York Times munkatársa rámutat, a jelenlegi inflációnak számos fő oka van. Először is az energia- és üzemanyagköltségek világszerte emelkedtek. A kőolaj ára, a Brent referenciaértéke 66%-kal emelkedett 2021 eleje óta, tehát egyszerűen fogalmazva egyre drágább otthonaink fűtése és autóink üzemeltetése (a fűtőolaj ára októberben 59%-kal, az üzemanyagok ára 50%-kal nőtt). Másodszor, a globális ellátási láncok hónapok óta akadoznak, például a számítógépes chipek világméretű hiánya lelassította az olyan fogyasztási cikkek gyártását, mint az autók vagy az okostelefonok. A világ legnagyobb kikötőiben jelentős forgalmi dugók voltak, amit az áruk iránti megnövekedett kereslet és a kínai kikötők bezárása okozott, ami viszont lassította a szállítást és növelte a kapcsolódó költségeket. Még a viszonylag egyszerű cikkeket is – például bútorokat – súlyosan érintették ennek az ellátási láncnak a gondjai, amire a piac áremelkedéssel reagált. Harmadszor, a bérleti díjak és a lakásárak tovább növekedtek; ez a pandémia csúcspontja alatt bekövetkezett paradigmaváltások hosszú távú mellékterméke a lakástulajdonban és a befektetésekben. Negyedszer, az élelmiszerárak is megugrottak, mivel a munkaerőhiány miatt a szolgáltatóipar árai emelkedtek, az alkalmazottak pedig általában több kompenzációt követeltek.
Politikai bukás
Ez a gazdasági kérdés szorosan összefügg a pénzügyek világával. Eredendően mindig is a kormányokat hibáztatják azért, mert nem tudják kordában tartani az inflációt. A közgazdászok és a politikai döntéshozók közötti vita tárgya, hogy ez a vád igazságos-e, de a végeredmény szempontjából nincs jelentősége. Minden kormány számíthat arra, hogy az elkövetkező hónapokban a választások egyik sarkalatos kérdése az infláció lesz világszerte.