A novemberi külkereskedelmi hiány megugrása a politikai kommunikáción túl nagyon is kézzelfogható makrogazdasági következményekkel jár. A nettó import a GDP-számításban levonásra kerül, hogy elkerüljék a kettős elszámolást, ezért az októberi hiányszűkülés mechanikusan felfelé húzta a negyedik negyedéves növekedési becsléseket. A novemberi visszapattanás ugyanezt a hatást megfordította, és a közgazdászokat előrejelzéseik lefelé módosítására kényszerítette. Mindez nem a hazai termelékenység vagy a fogyasztás trendjeivel függött össze, hanem kizárólag egy könyvelési következménye volt a vámintézkedések által kiváltott időzítési torzulásoknak.
A folyamatot követő elemzők szokatlanul egyértelműen fogalmaznak. Diane Swonk, a KPMG vezető közgazdásza szerint az október és november közötti elmozdulás a legnagyobb havi kilengés volt a statisztikákban a Donald Trump hivatalba való visszatérését követő első sokk óta. A mozgatórugók szűk körben azonosíthatók voltak: az aranykereskedelem és a gyógyszeripari forgalom, vagyis két olyan szektor, amely rendkívül érzékenyen reagál a politikai jelzésekre. Eugenio Aleman, a Raymond James közgazdásza pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a hiány bővülése a várakozásokat is meghaladta, és érezhetően rontani fogja a rövid távú növekedési kilátásokat. A tágabb szakpolitikai környezet továbbra is bizonytalan. Januárban az Egyesült Államok effektív vámszintje megközelítette a 17 százalékot, ami 1935 óta nem látott magasság. Ez az arány részben rendkívüli felhatalmazások alapján kivetett vámokat, részben pedig nemzetbiztonsági indokokra hivatkozó, ágazati célzású terheket tükröz, többek között az acélra, a rézre és egyes feldolgozott bútoripari termékekre. Számos intézkedés jogalapját jelenleg az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága vizsgálja, amely várhatóan egy hetvenes évekből származó rendkívüli jogszabály alkalmazhatóságáról fog dönteni. A kormányzat ugyanakkor már jelezte, hogy egy kedvezőtlen bírósági ítélet sem vezetne érdemi vámentesítéshez. A kieső intézkedéseket más jogi eszközökkel pótolnák. A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy a tiszta irányváltás lehetősége gyakorlatilag megszűnik, és a bizonytalanság tartós jellemzőjévé válik a kereskedelempolitikai környezetnek. Ennek a bizonytalanságnak mérhető költségei vannak. A vállalatok védekező módon alakítják át szállítási ütemezésüket, készletezési politikájukat és beszállítói kapcsolataikat. A beruházási döntések rövidebb távúvá és óvatosabbá válnak. A határokon átnyúló befektetések esetében magasabb hozamküszöb jelenik meg, mivel a szabályozási kockázat beépül az értékelésekbe. Ezek közül egyik sem javítja a külkereskedelmi mérleget. Ellenkezőleg: rontják a hatékonyságot, és olyan többletköltségeket termelnek, amelyek végső soron a fogyasztókra és a feldolgozó ágazatokra hárulnak.
A friss adatok egyre következetesebben azt mutatják, hogy az összesített kereskedelem nem esett vissza. Sokkal inkább kiszámíthatatlanabbá vált. Az import és az export egyaránt nőtt éves alapon, a kétoldalú mérlegek átrendeződtek, a havi hiányadatok pedig erősen kilengtek. Az amerikai gazdaság alapvető szerkezete – a magas fogyasztás, az erős tőkebeáramlás és a tartalékvaluta-szerep – közben változatlan maradt. Az, hogy történelmi magasságban lévő vámok mellett is tartósan jelentős külkereskedelmi hiány maradt fenn, nem a politika végrehajtásának kudarca, hanem annak előre borítékolható következménye, hogy egy olyan változót próbálnak befolyásolni, amelyre a vámok eleve alkalmatlan eszközök. A hiány a makrogazdasági fundamentumokat tükrözi, amelyeket a kereskedelmi korlátok csak nagyon korlátozottan képesek felülírni. Amit a vámok ténylegesen elérnek, az az időzítések torzítása, a volatilitás felerősítése és az adatok értelmezésének megnehezítése.
Amíg a kereskedelempolitikát egy statisztikai mutató menedzselésének eszközeként kezelik, és nem a versenyképesség, az ellátási láncok ellenállóképessége vagy a termelékenység javításának eszközeként, addig az adatok szükségszerűen félrevezetők maradnak. A novemberi visszapattanás nem visszaesést jelzett, hanem egy olyan statisztikai illúzió végét, amelyet egy rendkívül turbulens szakpolitikai rezsim hozott létre.