Az elmúlt években a globális mezőgazdaság összképét számos sokkhatás sújtotta, ami a gazdálkodókat a szakadék szélére sodorta. A megfizethető műtrágya hiánya, amelyet az ukrajnai háború és az éghajlatváltozás gondjai is súlyosbítottak, végigsöpört a világ élelmiszer-ellátási láncán. Ezek az események megkérdőjelezik azt a régóta fennálló feltételezést, hogy a globalizáció védelmet nyújt az ilyen jellegű problémákkal szemben, mivel a maroknyi domináns beszállítótól származó létfontosságú termékektől való nemzetközi függőség a széles körű veszélyek forrásává válik.
Az ukrajnai háború messzemenő következményekkel járt, mivel csökkent a térségből származó gabonaexport, ami a búza és ezzel együtt az alapvető élelmiszerek árát világszerte soha nem látott magasságokba emelte. Emellett a hőhullámokkal, aszályokkal és árvizekkel jellemezhető klímaváltozás hatása továbbra is veszélyezteti az élelmiszertermelést. E kihívások és a műtrágyatermelés összeomlásának kombinációja keményen sújtja a gazdákat, különösen Afrikában és Ázsia egyes részein.
Az okok gyökerei
A válság gyökerei a COVID-19 világjárványra vezethetők vissza, amely megnövelte a műtrágyaösszetevők szállítási költségeit. Majd ezt követően még az ukrajnai háború is megzavarta a globális gabona- és műtrágyapiacokat. Eközben az amerikai jegybank agresszíven emelte a kamatlábakat a hazai infláció leküzdése érdekében, ami a dollár erősödéséhez vezetett, és jelentősen megdrágította a műtrágyaösszetevőket az olyan országokban, mint például Nigéria. Az ActionAid felmérése szerint 2022 februárja óta a műtrágyaárak több mint kétszeresére emelkedtek Nigériában és 13 másik országban.
A következmények ijesztőek. Csak Nigériában közel 90 millió ember – ami az ország lakosságának majdnem a fele – küzd élelmiszerhiánnyal. Afrika érintett régióiban a gazdák, kereskedők és műtrágyaforgalmazók körében zűrzavar uralkodik. Szembe kell nézniük a kemény valósággal, miközben a nagy értékű növények termesztése helyett a kevesebb műtrágyát igénylőket helyezik előtérbe, amikor is folyamatos terménylopásokkal küzdenek, és szemtanúi annak, ahogy a családjaik szétszakadnak, miközben az élelmiszerhez jutásért küzdenek.
A szervetlen műtrágyák árának ugrásszerű növekedésére válaszul egyes gazdálkodók áttérnek a szerves alternatívákra, például az állati trágyára, amely hosszú távon jótékony hatással van a talaj minőségére. Azonban évekbe telik, amíg a szerves trágyákkal elérik azt a hozamot, amit a szervetlenekkel, így azok egyelőre továbbra is létfontosságú forrásai maradnak az olyan alapvető tápanyagoknak, mint a nitrogén és a kálium. A műtrágyaipart csupán néhány ország uralja, köztük az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország, Kanada és Marokkó. Nigéria annak ellenére, hogy több műtrágyagyárral rendelkezik, termelésének nagy részét Dél-Amerikába exportálja, ami az országot rendkívül sebezhetővé teszi a globális ellátási lánc zavarai miatt.
A világjárvány és az azt követő szállítási zavarok súlyosbították a problémát a szállítási költségek emelkedésével és a késések előidézésével. Ukrajna orosz megszállása tovább feszítette a helyzetet. Az Oroszország és Fehéroroszország elleni szankciók megemelték az energiaárakat, ami a műtrágyagyártás szempontjából kulcsfontosságú, és korlátozták a káliumhoz, egy másik létfontosságú alapanyaghoz való hozzáférést. Számos növénykultúrának szüksége van e tápanyagok kombinációjára, amiknek a hiánya visszavetheti a termelést.
Lehetőség
Néhány gazdálkodó, aki megengedhetik magának a műtrágyát, megragadta a lehetőséget, hogy növelje a termelést azt remélve, hogy a plusz termésért prémium árakat fognak kapni. Mások kölcsönt vesznek fel a műtrágya megvásárlására a bőséges hozam reményében, amely majd lehetővé teszi számukra, hogy visszafizessék adósságukat és beruházzanak gazdaságuk bővítésébe. Azok számára viszont, akik nem engedhetik meg maguknak a műtrágyát, a helyzet sokkal borúsabb, mivel nekik csökkenő terméshozamokkal kell szembenézniük, ami a jövedelmük visszaesését is jelenti. Sok család kénytelen nehéz döntéseket hozni, beleértve akár azt is, hogy a gyermekeket kiveszik az iskolából, mivel küzdenek a növekvő költségekkel és az élelmiszerellátás bizonytalanságával.
Az egyre súlyosbodó válságnak a hatása óriási, mivel a gazdák, akik egykor közösségük gerincét alkották, most az éhséggel és a kétségbeeséssel szembesülnek. A világ szemtanúja a törékeny globális ellátási lánc pusztító következményeinek, és annak, hogy a példátlan kihívásokkal szembeni ellenálló képességre van szükség. A válság élesen mutat rá arra, hogy az élelmezésbiztonság olyan globális probléma, amely azonnali intézkedéseket és fenntartható megoldásokat igényel.