Múlt hét szerdán az OPEC+ országok megállapodtak abban, hogy napi kétmillió hordóval mérséklik az olajkitermelést, ami a világjárvány előtti idők óta a legnagyobb mértékű csökkentés. Az OPEC a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, a + csoportot pedig azon országok alkotják, akik nem tagok – például Oroszország és Mexikó-, de önkéntesen támogatják a szövetség lépéseit.
Mivel az olajárak a 2022 eleji csúcsról lefelé zuhantak, a jelek az OPEC kínálatcsökkentésére utaltak annak ellenére, hogy a Nyugat kérte, hogy ne tegyenek ez irányú intézkedéseket. Az energiaárak világszerte az infláció egyik fő hajtóereje voltak, és kevesen szeretnék, ha ehhez még „olajat öntenének a tűzre”, vagy ebben az esetben elvágnák a tűztől.
A válasz
A kritikusok szerint az OPEC lépésének nincs más célja, mint a Nyugatnak gazdasági kárt okozni, tehát ez egyfajta visszavágás az Oroszország elleni szankciókra. Mivel az USA sokat tett azért, hogy javítsa a Szaúd-Arábiával való kapcsolatát, az emberek szerte az Egyesült Államokban úgy érzik, hogy most az arab ország egyfajta árulást követett el. Egyesek most arra szeretnék kényszeríteni a Biden-kormányzatot, hogy állítsa le a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverszállítmányokat és tegye ugyanezt a kritikus repülőgép-alkatrészek esetében is. A Fehér Ház már korábban is gyakorolt nyomást az olaj nagyhatalomra, hogy tartózkodjon a csökkentéstől, mivel egy ilyen cselekedetet „ellenségesnek” tartana. Biden júliusban még Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel is találkozott a globális energiabiztonság javítása érdekében, amit azonban széles körben elítéltek. Most már egyértelmű, hogy ez a lépés is eredménytelen volt, legalábbis az OPEC-fronton.
A csökkentéseknek van egy másik célja is a cinikusok szerint. Úgy vélik, hogy az OPEC azért csökkenti a kínálatot és emiatt növeli az árakat, hogy megpróbálja befolyásolni a novemberben esedékes amerikai kongresszusi választásokat. Oroszország, amely az ukrajnai háborús erőfeszítéseit nagyrészt a kőolajexportján keresztül finanszírozza, örömmel venné ki a részét ebből. Sok amerikai politikus azt mondja, hogy a szaudi intézkedéseknek következményekkel kellene járniuk, ami elsősorban arra vonatkozna, hogy az USA vonja ki csapatait Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből, és így ne legyenek békefenntartók ezen a történelmileg híresen instabil régióban.
Tényleg ennyire rossz a helyzet?
Az egész történet egyik sarkalatos pontja maga a redukálás mennyisége. A napi kétmillió hordós csökkentés talán soknak hangzik – és valóban az is -, de lehet ez közel sem elég ahhoz, hogy az árakat valóban érdemben megemelje. Ennek oka pedig az, hogy számos OPEC-ország már most is jelentősen a kapacitása alatt hoz a felszínre olajat. Figyelembe véve ezeket a kvótán aluli kitermeléseket, a tényleges adat valószínűleg közelebb van a 900o000 hordóhoz, ami még mindig jelentős, de a bejelentett mérséklésnek csak 45%-át teszi ki. A globális kínálat 2%-os csökkentése valójában inkább csak 1%-ot jelent. Bár az inflációs problémák miatt ez még mindig nem üdvözlendő, de mindent egybe véve talán nem is olyan rossz. A Biden-kormányzatnak pedig még mindig vannak lehetőségei, mivel a Fehér Ház több stratégiai tartalékot is felszabadíthat a gázárak stabilizálása érdekében. Lehet, hogy ez nem a legjobb lépés az ország számára, de ha segít a választásokon, akkor túl nagy kísértésnek bizonyulhat ahhoz, hogy ne vegyék figyelembe.