Az idei tavaszi Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Világbank találkozókon Scott Bessent amerikai pénzügyminiszterre hárult a nehéz feladat: helyreállítani a világ bizalmát a dollár iránt. Politikacsinálók, befektetők és szabályozók előtt szólalva Bessent megerősítette, hogy a kormányzat továbbra is elkötelezett az erős dollár politikája mellett, miközben egyre nagyobb aggodalom övezi Amerika pénzügyi pozícióját.
A közelmúlt piaci zűrzavara, amelyet Trump elnök második ciklusának agresszív vámintézkedései és kereskedelmi feszültségei tápláltak, megingatta a globális befektetők bizalmát. A beiktatás óta eltelt három hónapban a dollár értéke közel 10 százalékot esett a főbb valuták kosarával szemben, hároméves mélypontot érve el. Ez a meredek zuhanás felerősítette a félelmeket, hogy az Egyesült Államok kockára teszi egyik legnagyobb pénzügyi előnyét: a dollár világelső tartalékvaluta szerepét.
Hat hónappal ezelőtt a gazdasági vezetők még egészen más képet vázoltak fel. Az infláció mérséklődésével és a puha landolás reményével a horizonton kevesen számítottak arra, hogy ilyen mértékű politikai fordulat következik be. Bár Trump kampányában már előrevetítette a protekcionizmust, kevesen gondolták, hogy széles körű vámokat vezet majd be, amelyek megbénítják az üzleti aktivitást, és stagflációs félelmeket keltenek. Most, hogy a növekedési előrejelzéseket jelentősen visszavágták, az inflációs várakozások pedig emelkedtek, az amerikai eszközök iránti bizalom is megrendült.
Mindezek ellenére a dollár helyett kevés életképes alternatíva áll rendelkezésre. Bár Európa fokozta erőfeszítéseit az euró globális szerepének erősítésére – különösen Németország költségvetési lazításának köszönhetően –, az amerikai pénzpiacok mélységét és likviditását továbbra sem közelíti meg más rendszer. Kína tőkekorlátozásai és nem szabadon lebegő valutája szintén csökkentik a jüan vonzerejét.
A közelmúlt volatilitása közepette a befektetők hagyományos menedékek felé fordultak, például a svájci frank, a japán jen és az arany irányába. Ugyanakkor egy teljes körű elfordulás a dollártól alapjaiban rengetné meg a globális pénzügyi rendszert, hatással lenne a likviditásra, a hitelfelvételi költségekre és a világkereskedelemre. Még a részleges diverzifikáció is megemelhetné az amerikai fogyasztók és vállalkozások költségeit, éppen akkor, amikor a kormányzati finanszírozási igények történelmi magasságban vannak.
Miközben a Trump-adminisztráció kitart amellett, hogy a dollár elsőbbsége továbbra is biztosított, egyes közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi politikák tartós károkat okozhatnak. Különösen aggasztó a független intézmények, például a Szövetségi Tartalékbank (Fed) iránti bizalom megrendülése. Egy kaotikus kiáramlás a dollárból ugyan távoli, de veszélyes lehetőség marad – olyan, amely próbára teheti a globalizáció eddig ismert formáját.
Jelenleg a dollár még mindig a globális rendszer középpontjában áll. Azonban a washingtoni megbeszélések világossá tették: első alkalommal egy generáció óta már nem tekintik ezt adottnak.