Generációs vihar a pandémia után
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor már tapasztalatból tudjuk, hogy egy komoly vihar érkezik. Felnézünk az égre, eszünkbe jut, amit a meteorológia mondott az aktuális nappal kapcsolatban és pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk. Aztán ott van a másik érzés, amikor várunk valamit, szinte teljesen biztosak vagyunk benne, hogy milyen lesz a vihar, és ahhoz képest, amit elgondoltunk, teljesen mást kapunk. Így érdemes gondolkodni az üzleti élet újraindulásáról manapság!
Egyszer már volt ilyen
A legutóbbi válság első, igazán mélyebb hatásai 12 évvel ezelőtt indultak útjukra a világban. 2008-ban a válság gyors tornádóként söpört végig az ismert gazdasági szektorokon, és a következő évben kezdett átgyűrűzni a hatása más lokációkra, gazdasági szektorokra. Sok olyan történésen vannak már túl az üzleti élet szereplői, amelyek akkor meglepetésként érték az egész üzleti társadalmat. Sokan igen jól oldották meg ezeket a szituációkat, és így pont a válságnak köszönhetik, hogy üzletük beindult, vagy karrierjük szárnyra kapott. Egy-két évvel a válság után a szakemberek elkezdték elemezni, hogy tulajdonképpen a Diplomats generáció tagjai – a 1973-1984 között születettek – jártak a leginkább jól az akkori válsággal, hiszen pontosan a generációjukból adódó diplomáciai érzéküknek, erős networking identitásuknak és kifejezetten proaktív személyiségüknek köszönhetően kerültek komoly versenyelőnybe a korábbi inaktívabb, a biztonságot sokkal inkább előtérbe helyező, és a megszokott folyamatokhoz, tanulmányokhoz ragaszkodó idősebb generációkhoz képest. Az akkori, leginkább megosztó „jövendölések” a munkaerőpiac legfiatalabb generációját célozták. Az Ambitionists generáció tagjai – a 1985-1996 között születettek – nagyon proaktívak, azonban sajnos egy komoly hányaduk a lehető legrosszabb pillanatban lépett ki a nagybetűs életbe, pont a válságnak köszönhetően. Ők alapvetően türelmetlenebbek voltak, gyorsabban szerettek volna minden sikerhez hozzájutni. Beléjük is nevelték már a gyermekkortól kezdve, hogy mindent elérhetnek a világon. Ráadásul a globalizációnak köszönhetően ez a „bármit elérhetsz” üzenet nemcsak a hagyományosan erre építő kultúrákban jelent meg, hanem egyre inkább beitta magát szinte minden demokratikusabb társadalmi felfogásba is. Mármint a fiatalok körében – és pontosan ezekhez a reményekhez képest volt borzasztó az indulás. A generációs kutatók azonban már akkor jelezték, hogy nem ilyen egyirányú az Ambitionists generáció útja a jövőre nézve. Lesznek olyanok, akik pontosan ebben a káoszban fognak tudni leginkább érvényesülni, és most meg tudják tenni azokat a karrierlépéseket, melyekre normál körülmények között esélyük sem lett volna. Egy ilyen üzleti környezetben pontosan az ő erejük, akaratosságuk, néha túlzásba vitt „nyomulásuk” kell majd ahhoz, hogy kilábaljon a gazdaság a válságból.
Pakoljunk és induljunk?
Egyeseknek csak a filmekből, másoknak pedig a valóságból is ismerősek a tornádó előtti teendők. A kettőt azonban nem lehet összehasonlítani. A szakemberek eltérő véleménnyel vannak arról, hogy mi várható most a munkaerőpiacon. Ahhoz viszont, hogy ezt értékelni lehessen, mindig érdemes visszatekinteni, hogy a bejelentett „jóslatokhoz” képest mi is történt valójában, mármint most épp generációs fronton. Egyet tudok érteni a 2009-es előrejelzésekkel, hiszen látni lehet, hogy az Ambitionists generáció valóban két, egymástól jól elkülöníthető táborra bomlott a sikeresség tekintetében. Az egyik része – a nagyobbik fele – a mai napig keresi a helyét. Nem tudtak beilleszkedni a már kialakult üzleti környezetbe. Próbálkoztak más országokban, több munkahelyen, de nem találták meg számításaikat, pedig sokan úgy tartják, hogy ők az erősebb karakterek ebben a generációban. Aztán ott van a generáció másik része, a kisebbik fele, akik dominanciában gyengébbek saját generációjukhoz képest, de az idősebb generációk számára még így is épp elegendő az „önfejűségük”. Ők igen szép és gyors karriert tudtak építeni az elmúlt években. Emészthetőbbek voltak a szervezetek számára, kevesebb elvárással érkeztek a nagyvilágba, és ezért kevesebb konfliktust szítottak a szervezeteken belül. Mi várható az elkövetkezendő években? Azt lehet látni, hogy a mostani válságból való kilábalás sokkal drasztikusabb, mélyebb és komolyabb energiákat igényel. Vagyis egyértelműen kirajzolódik, hogy az „emészthető karakterek” nem úgy működnek majd, mint ahogy azt 2008 után tették. Az erősebb karaktereket azonban nem tudta befogadni az üzleti társadalom. Az üzleti életnek viszont most leginkább rájuk lenne szüksége, de hát nincs tapasztalatuk, és sokan már „hitehagyottá” váltak.
Az biztos, hogy 2020-ban tornádó söpört végig a gazdaságon. Az is biztos, hogy károk keletkeztek, nagyobbak, mint bármely eddigi katasztrófa után. De, hogy milyen időjárás jön, és mit kell tennie egy felelős üzletembernek, az még nagyon kérdéses. Illetve, nem az. Össze kell csomagolni, és fel kell készülni minden eshetőségre!