A múlt héten az orosz rubel olyan jelentős visszaeséssel szembesült, ami az ukrajnai inváziót követő időszak óta a legalacsonyabb értéket jelentette. Más ilyen problémákkal küzdő valuták, mint például az argentin peso, a venezuelai bolivar és a török líra mellett a rubel az idei év egyik legrosszabbul teljesítő valutája a globális devizapiacon.
A válságra reagálva az orosz monetáris döntéshozók már a következő napon válaszlépéseket tettek. Az orosz jegybank rendkívüli ülésen úgy döntött, hogy 3,5 százalékponttal emeli a kamatlábakat, mely így elérte 12%-os szintet. Annak ellenére, hogy e bejelentés után szerény fellendülés következett be, a rubel értéke tovább csökkent, és jóval olcsóbb maradt az egy évvel korábbi árfolyamhoz képest, ami 60 rubel/dollár körüli értéken mozgott. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kamatlábak kiigazítása önmagában nem biztos, hogy azonnali gyógyírt jelent a valuta árfolyamcsökkenésére, ami Vlagyimir Putyin elnök stratégiai döntéseire is kihatással van.
A nemzetközi befektetői aggodalmak által táplált hagyományos valuta összeomlásokkal ellentétben a rubel esete több egyedi vonást mutat. A szankciók és a tőkekorlátozás Oroszországot bizonyos fokú elszigeteltségbe taszította a globális pénzügyi rendszerben. Következésképpen a valuta viselkedése jobban igazodik azon klasszikus gazdasági elmélethez, ami tükrözi a devizát termelő export és a devizával fizetni kényszerülő import aktuális állapotát.
Meghatározó fordulópontot jelentett, amikor a G7 országok decemberben 60 dollár/hordó szinten maximálták az orosz olaj hordónkénti árát. Ennek hatása az exportbevételek csökkenésében mutatkozott meg. Oroszország dollárban kifejezett bevételei januártól júliusig 15%-kal csökkentek az előző év azonos időszakához képest, ami részben az alacsonyabb globális olajáraknak tudható be. Ezzel párhuzamosan a kormány katonai tevékenységei az import megugrását idézték elő, aminek következtében a folyó fizetési mérleg többlete – ami azt jelzi, hogy egy ország devizabevételei meghaladják a devizakiáramlást – az év első hét hónapjában 86%-kal, 25 milliárd dollárra zuhant.
Ez a helyzet kettős dilemmát vet fel. Miközben a gyengébb valuta növeli a kormány rubelben denominált olajbevételeit, ezzel párhuzamosan az importköltségek viszont emelkedtek. Júniusban Andrej Belousov miniszterelnök-helyettes jelezte, hogy az ország költségvetése akkor optimális az exportőrök és az importőrök számára, ha a rubel/dollár árfolyama 80-90 körüli értéken van. A narratíva azonban a bizakodásról aggodalomra váltott, különösen azzal, hogy Maxim Oreshkin, Putyin tanácsadója a központi banknak tulajdonította a valuta árfolyamának csökkenését.
A legutóbbi sürgősségi kamatemelés korlátozott hatást fejtett ki, és a nyereség gyorsan a visszájára fordult. Mivel Oroszország elszigeteltsége csökkenti a magasabb kamatlábak vonzerejét a spekulatív alapok számára, a figyelem most a belföldi tőkekiáramlásra terelődik. Bár a tőkekontroll megerősítése segíthet, azonban időbe telik, amíg ez megvalósul. Emellett a devizapiacokon történő közvetlen beavatkozás továbbra is lehetőség marad. A központi bank már csökkentette a devizavásárlásokat, bár augusztus 9-én stratégiai váltásra került sor, amikor az ország felhagyott azzal a korábban követett szabályával, hogy a tartalékok növelése érdekében a rubelt más valutákra cserélje. Mindazonáltal ezekből a megtakarításokból jelenleg mintegy 300 milliárd dollár van befagyasztva a nyugati szankciók miatt.
Ezzel a háttérrel az orosz kormány kulcsfontosságú döntés előtt áll. A kiadások csökkentése – akár a fegyveres erőkön belül is – visszafoghatja az importot. Másik lehetőségként pedig valószínűleg a civil gazdaság viseli majd a terhet. Az orosz gazdaság pályája nem a nemzetközi finanszírozók értékelésétől, hanem Putyin agresszív lépéseinek mértékétől függ majd. Ez egy kihívást jelentő rejtély, amely aláhúzza az ország gazdasági sebezhetőségét.