A vírushelyzet beköszöntével megjelent az üzleti platform egy új szereplője az életünkben: a video meeting. Szinte egyik hétről a másikra vette át a vezető szerepet az üzleti tárgyalások esetében, hiszen az első lezárásokat követően nem maradt más lehetősége a cégek menedzsereinek és dolgozóinak a kapcsolattartásra. Jól tudjuk, hogy az „új platform” meghatározás egyáltalán nem helytálló, mivel hosszú évek óta használja az üzleti világ a megfelelő szituációkban. Az első mondatom azonban mégis helytálló, hiszen a legtöbb ember számára valóban 2020-ban történt meg a nagy felfedezés.
Az első „bénázások”
Nem is volt könnyű egy személyes tárgyalásokhoz szokott világban azonnal áttérni egy virtuális megoldásra. Óriási ellenérzések voltak e megoldással kapcsolatban. Leginkább azt rótták fel az üzleti élet szereplői, hogy nincs meg az igazi kontaktus, nem érezhető a kémia, és mivel az ember társas lény, ez a „műanyag” beszélgetés nem vezethet sikerhez. Aztán ott volt a technológiai kihívás. Felhasználói oldalról egyrészt komoly gondot okozott azon top menedzserek számára, akik egyszerűen nem szeretnek hibázni, és ki akarnak zárni minden zavaró tényezőt. A video meetingek esetében azonban előfordulhatnak nem várt helyzetek, például nem jó az internetes kapcsolat, hogyan osszuk meg a képernyőt, vagy épp hogyan lépjünk be, hogy a nehézségek legelején kezdjem. De megannyi lehetőség van még a „bénázásra”. Hadd ne soroljam, hogy a hang beállításától kezdve a háttér felállításáig, hol lehet „elrontani” a tökéletes vezetőről kialakított képet. A járvány első hónapjaiban nem is szívesen alkalmazták ezeket a megoldásokat a vezetők, hiszen gyengének, hatástalannak érezték magukat, és valahol igazuk is volt. Aztán szépen lassan mindenki életébe beintegrálódtak a különböző platformok által biztosított technikák. Ma már szinte teljesen természetes, hogy ha megbeszélést egyeztet két fél, akkor elsősorban video meetingre gondolnak, és a kérdés leginkább az, melyik platformot alkalmazzák. Persze van, aki még mindig le van maradva e téren, és ha bezárnak az irodák, akkor az üzlete leáll, de ez azért ma már komoly vezetői hiányosságra utal.
Szintlépés
Az első kísérletek után a vezetői réteg – ha már rákényszerült a virtuális térre – egyre komolyabban próbálkozott, hogy mindezt komfortosabbá tegye. A következő lépés már a meetingek megfelelő színvonalú környezetének megteremtése volt. Hogyan rendezzük be az otthoni irodánkat, egyáltalán mutassuk-e azt? Az elején komoly fiaskók jellemezték a munkában szerepet játszó vezetőket. Mondjuk, amikor a kőkemény és kíméletlen, a munkahelyen mindenkit „leordító” vezető kislánya apa nyakába ugrik a video meeting kellős közepén, mutatva, hogy neki aztán mindent lehet otthon, mert aput fél pillanat alatt kenyérre keni. Aztán ezeket a meglepetéseket elkerülendő, elindult a meetingek hátterének megszervezése. Egyesek céges háttereket gyártottak, voltak, akik az alkalmazásba illesztettek be hátteret – tudják, amikor a test formáját „szellemként” követi a kamera – és voltak olyan is, akik megmutatták magukat teljes valójukban. Aztán egyre többen felismerték a lehetőséget a komoly brand- és imázsépítésre ezzel kapcsolatban, így a hátterek átalakultak, brandértéket képviselnek, ahol a vállalkozás eredményeire lehet intelligensen utalni.
Jelen állapot
Hol tartunk most a virtuális meetingek terén? Egyre többen fedezik fel komoly üzleti előnyeit, hiszen a video meetingek egy új irányt képviselnek az üzletben, amely végre elnyerte méltó helyét. Biztos, hogy ilyen intenzíven nem maradnak meg az emberek életében a vírushelyzet lejárta után, de az is bizonyos, hogy nagyon sokan felfedezték az utazási idő, energia és pénz megtakarításának komoly lehetőségeit. Miért is kellene mondjuk egy elsőkörös fejvadász interjúra bejönnie bárkinek is egy CV alapján, ha azt sem hallottuk még, hogy megfelelően tud-e beszélni? Vagy a másik oldalról vizsgálva, miért jönne be egy jelölt addig, amíg nem tudja miről is van szó konkrétan? Miért töltene órákat az utazással emiatt? Vagy egy együttműködésben, miért ne lehetne intenzívebbre venni a kapcsolattartást, azáltal, hogy nemcsak telefonon értekeznek a felek, hanem videón keresztül is látják egymást. Persze nem ugyanolyan, mint a személyes találkozó, de mindenképp „személyesebb”, mint a telefonhívás. Sok kialakulóban lévő félreértést meg lehet oldani, előzetesen kezelni lehet, mindezt úgy, hogy nem szakítjuk ki a partnert órákra a munkából. Száz szónak is egy a vége: a video meeting nagyon sok helyzetben sokkal hatékonyabb, mint a személyes találkozó. Egyvalamit nem tud pótolni: a szocializációt, az emberi kapcsolatokat. Azonban nagyon jó irány lehet a jövő üzletére nézve. El tudjuk képzelni azt a világot, ahol ott találkozunk az üzleti partnerrel, ahol valóban látni szeretnénk őt?