Miután az Egyesült Államok Trump elnök alatt 26 százalékos vámot vetett ki az indiai árukra, az indiai tisztviselők továbbra is reménykedtek. A tágabb összefüggések is okot adtak erre: Kína még magasabb vámokkal nézett szembe, és más ázsiai versenytársakat – mint Vietnam és Banglades – hasonlóan sújtották. India stratégiai lehetőséget látott abban, hogy magához vonzza azokat a gyártási tevékenységeket, amelyeket a globális cégek kivonnak Kínából.
Ez a lehetőség most szűkül. Mivel Trump elnök enyhítette a Kínára gyakorolt vámnyomást, India kellemetlen köztes helyzetbe került – továbbra is magas amerikai vámokat visel, de már nem tűnik ki mint preferált alternatíva.
Majd jött a váratlan támadás az Apple ellen. Az egykor szinte teljesen kínai gyáraktól függő Apple várhatóan az év végére iPhone-jainak több mint 25 százalékát Indiában fogja gyártani. Ez az elmozdulás büszkeségre adott okot az indiai döntéshozóknak. Trump legutóbbi megjegyzései azonban világossá tették, hogy ezt nem diverzifikációnak, hanem elszalasztott lehetőségnek tekinti az amerikai gyárak számára.
„Megmondtam Tim Cooknak: Nem érdekel minket, hogy Indiában építesz. Ők boldogulnak maguk is. A termelést ide kell hozni az Egyesült Államokba” – mondta Trump májusi beszédében.
Az időzítés szerencsétlen volt India számára, amely versenyt fut az idővel, hogy újratárgyalja a magas vámot a júliusi határidő előtt. Piyush Goyal kereskedelmi miniszter Trump újraválasztása óta már kétszer utazott Washingtonba. Bár nemrég bejelentette, hogy az India–USA kétoldalú kereskedelmi megállapodás „első részlete” elindult, a bizonytalanság továbbra is fennáll.
A színfalak mögött az indiai tárgyalók nem tűnnek megrendültnek az Apple-lel kapcsolatos megjegyzések miatt – legalábbis hivatalosan. A tárgyalásokhoz közel álló tisztviselők szerint az Egyesült Államok nem tud versenyezni India bérszintjeivel vagy a fejlődő ellátási lánc hatékonyságával. Tamil Nadu államban, az iPhone-gyártás központjában, a helyi kormányzatok olyan cégekkel működnek együtt, mint a Foxconn, hogy infrastruktúrát építsenek és támogassák a csúcstechnológiás fejlődést.
A költségek csak egy részét mutatják a történetnek: a mérnöki pozíciók Indiában csak töredékébe kerülnek az amerikai megfelelőiknek. A helyi kollégiumjellegű szállások és az állami támogatások tovább csökkentik a kiadásokat. Az indiai gyárak már nemcsak összeszerelnek – egyre több alkatrészt gyártanak helyben is, létrehozva azt a sűrű ipari ökoszisztémát, amely Kínát is naggyá tette két évtizeddel ezelőtt.
Bár Trump kijelentéseit lehet tárgyalási színjátékként értelmezni, egy érzékeny pillanatban mégis új aggodalmakat szültek. India stratégiája, hogy amerikai technológiai befektetéseket vonzzon be anélkül, hogy politikai bonyodalmakba keveredne, egyre nehezebben fenntartható – különösen, ha a világ legbefolyásosabb vezérigazgatója kerül a kereszttűzbe.