Az elmúlt évek pénzügyi világában megnőtt a „most vásárolj, később fizetsz” hitelek népszerűsége, amelyek kényelmes és kamatmentes módszert kínálnak a fogyasztóknak a mindennapi termékektől a luxuscikkekig terjedő vásárlásokhoz.
Ugyanakkor az, hogy ezek a „lehetőségek” a hiteljelentésekben nem szerepelnek, aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztók jelentős adósságot halmozhatnak fel anélkül, hogy az a hitelezők és a szabályozó hatóságok számára látható lenne. Bár az Apple nemrégiben hozott döntése, miszerint az Apple Pay Later programjának hiteleit jelenteni fogja az Experian számára, jelentős lépésnek tűnt a probléma megoldása felé, a többi nagy Pay Later szolgáltató még nem követte ezt a lépést. Ezek a hitelek, amelyekre jellemző, hogy rövid idő alatt részletalapú törlesztési terveket tartalmaznak, a világjárvány okozta online vásárlási boom idején nyertek teret. Népszerűségük ellenére közgazdászok és fogyasztóvédők figyelmeztettek az általuk „fantomadósságnak” nevezett hitelekkel kapcsolatos kockázatokra. Ez a kifejezés azokra az adósságokra utal, amelyek nem jelennek meg a hiteljelentésekben, de mégis pénzügyi kihívásokat jelenthetnek a fogyasztók és a gazdaság egésze számára.
A nagy hitelinformációs irodák azzal érvelnek, hogy a késedelmesen fizető hitelek beépítése az adatszolgáltatási rendszerbe mind a fogyasztók, mind a hitelezők számára előnyös lenne. Az időben történő törlesztés hiteljelentésekbe való beépítésével a fogyasztók hitelképességet építhetnének, míg a hitelezők átfogóbb képet kaphatnának a hitelfelvevők pénzügyi magatartásáról. A meglévő hiteljelentési rendszerek kiigazítása a késedelmes hitelek egyedi jellemzőinek – többek között gyakoriságuknak és rövid távú jellegüknek – figyelembevételével azonban továbbra is kihívást jelent.
Az utólagos fizetésű hitelek ágazata aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a hagyományos hiteljelentési rendszerek nem biztos, hogy alkalmasak hitelkonstrukcióik hatékony kezelésére. A meglévő pontozási modellek általában büntetik azokat a hitelfelvevőket, akik több hitelt vesznek fel gyors egymásutánban, ami hátrányos lehet a pay-later felhasználók számára. Ráadásul a hitelintézetek havi jelentési ciklusa ellentétes a pay-later hitelekre jellemző kétheti fizetési ütemezéssel, ami tovább bonyolítja az integrációs erőfeszítéseket.
E kihívások ellenére az ágazatban egyre inkább elismerik, hogy a késedelmes hitelek valószínűleg nem maradnak a végtelenségig a hitelpontozási rendszeren kívül. Akár a piaci erők által vezérelt, akár a szabályozási mandátumok, van egy elvárás, hogy a „pay-later” szolgáltatóknak végül jelenteniük kell a hiteladatokat a hitelinformációs irodáknak, hogy biztosítsák a felelős hitelezési gyakorlatot és a fogyasztói pénzügyi jólétet.