Vonatok a repülőgépek felett
A légiközlekedésben jelenlévő általános gondok, problémák miatt a vonattal történő utazás egyre vonzóbb lehetőség az európaiak számára. Ez részben a kormányzati intézkedéseknek köszönhető, mivel az európai zöld megállapodás részeként az országok arra kényszerítik a légitársaságokat, hogy csökkentsék a nagysebességű vonatokkal szemben fennálló versenyhelyzetet. Franciaország a világjárvány idején az Air France-nak nyújtott mentőcsomag részeként megkövetelte a légitársaságtól, hogy szüntesse meg azokat a belföldi járatokat, amelyekhez két és fél óránál rövidebb vasúti lehetőség állt rendelkezésre. Az osztrák kormány ugyanezt tette az Austrian Airlines-szal, ami azt jelenti, hogy a Bécs és Salzburg közötti 50 perces járatot megszüntették, hogy helyet adjanak a háromórás vonatútnak. A verseny csökkentése mellett az EU a digitális és fizikai infrastruktúra javítására is törekszik. Ez magában foglalja a határokon átnyúló adatmegosztási rendszerek bevezetését, az elöregedett infrastruktúra cseréjét, valamint a nagysebességű útvonalak kiépítését Közép- és Kelet-Európában. Kifejezett céljuk, hogy a négy óránál rövidebb vonatút az üzletemberek számára ideális választás legyen, a normál turisták esetében ugyanez a hat óránál rövidebb utazásokra vonatkozik. Végül is ha a repülőtéri átszállást, a becsekkolást és a különböző COVID-korlátozások miatti időt is figyelembe vesszük, a nagysebességű vasút gyorsabb és minden bizonnyal kényelmesebb megoldás lehet.
Lássuk be: az elmúlt két évben borzalmasan macerás volt repülővel utazni. A légitársaságok mindent megpróbáltak, de a szűk, zárt tér miatt kevésbé kivitelezhető a fizikai távolságtartás, és a stresszes emberekkel teli épületekben ülni sem volt jó kombináció. A vonatozás megbízható, biztonságos és sokkal kevésbé környezetszennyező, mint a légi közlekedés. A vonaton ráadásul sokkal több hely van a munkához, mint a repülőgépek szokásos ülésein. Ha a kormányok elegendő befektetést fordítanak a vasút fejlesztésére Európa-szerte, a rövid távú üzleti repülőjáratok a COVID előtti korszak emlékei lesznek csupán.
Az Amazon Unió
Két évvel ezelőtt az Amazon kirúgta Christian Smalls-t, miután egy Staten Island-i raktárban dolgozó kollégáit rávette arra, hogy tiltakozzanak a nem megfelelő munkakörülmények ellen a világjárvány kapcsán. Éppen a múlt héten jelentették be, hogy ugyanezek a dolgozók létrehozták az Amazon Munkaügyi Szakszervezetét. Tudni kell, hogy az Amazon az ország egyik legnagyobb munkaadója, azonban munkavállalói szakszervezet még nem volt a cégen belül. Ez a történet valóban figyelemre méltó: az Amazon Labour Unionnak nem voltak formális kapcsolatai (vagy segítsége) a bevett szakszervezetekkel. Ez egy független csoport alulról felfelé irányuló diadala volt, ami nagyon ritka az amerikai munkaügyi történelemben, különösen az Amazon méretének fényében. A New York Times véleménycikke „Egy kis földrengés Staten Islanden” címmel jelent meg, és az egész ország szakszervezetpárti mozgalmainak lehetséges új hajnalaként méltatta. De a jelenlegi állás szerint ez a sikertörténet lehet, hogy csak a véletlen műve. A helyzet az, hogy a potenciális szakszervezetek országszerte kemény és nehéz küzdelem előtt állnak. Az Egyesült Államok korábban a szakszervezetek által irányított nemzet volt, csakhogy a jobboldali dominancia korszakában az amerikai gazdaság eltolódott a gyártásról a szolgáltatások felé. Ez a szakszervezetekkel szemben ellenséges szövetségi politikához vezetett, és a hatalmon lévők gyakran hajlandóak voltak szemet hunyni a munkaadók által a szakszervezeti törekvések megakadályozására alkalmazott keményvonalas és néha illegális taktikák felett.
A szakszervezeti részvétel minden idők legalacsonyabb szintjén van, és a világjárvány még tovább rontotta ezt a már eddig is csökkenő tendenciát. Beszédes, hogy azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik szívesen lennének szakszervezetben sokkal magasabb, mint a jelen állás szerinti aktív tagok száma. Az Egyesült Államokban felfokozott igény van a szakszervezetek iránt, illetve arra hogy visszatérjenek az évtizedekkel ezelőtti állapotokhoz, de ezeket a törekvéseket csírájában elfojtják. Amíg nincs jelentős politikai akarat a szabályok megváltoztatására nemzeti szinten, addig a dolgok valószínűleg változatlanok maradnak. És amíg ez nem történik meg, addig a Staten Island-i esemény valószínűleg csak egy szívmelengető történet marad, nem pedig katalizátor.