A 2025-ös nyári szezon különösen gazdag a kortárs művészetet kedvelők számára: több ikonikus művész életművét is új megvilágításba helyező kiállítások várják a látogatókat Párizstól Arles-ig, Antwerpenen át. Az alábbiakban öt kiemelkedő tárlatot ajánlunk a figyelmükbe.
Wolfgang Tillmans – „Rien ne nous y préparait – Tout nous y préparait” (Centre Pompidou, Párizs)
Tillmans az egyik legfontosabb kortárs fotóművész, aki úgy tud érzékeny lenni, hogy közben mély politikai kérdéseket is felvet. Új párizsi kiállítása – első önálló tárlata a városban több mint húsz éve – különleges módon nem a szokásos múzeumi tereket használja, hanem a Pompidou központ könyvtárát alakítja át installációkkal, fényképekkel, videóval és hanganyagokkal. A kiállítás tulajdonképpen egy egyszemélyes „térdráma”, ahol a látogató testközelből élheti át, hogyan keveredik az intim és a társadalmi, az érzékiség és a politika Tillmans világában. A kiállítás performatív elemekkel is dolgozik, így minden látogatás új élményt nyújt
Barbara Kruger – „Another Day. Another Night” (Guggenheim Bilbao, Spanyolország)
Az amerikai Barbara Kruger klasszikus vörös-fekete-fehér, szövegalapú munkái a nyolcvanas évek óta a feminista és antikapitalista vizuális kultúra ikonjaivá váltak.Ez az első átfogó retrospektív Kruger-tárlat Spanyolországban, amely több mint négy évtized munkáit vonultatja fel – köztük ikonikus darabokat és új, helyspecifikus alkotásokat is . A kiállításon kialakuló „nyelvi tárlatélmény” falakat, padlókat és videófelületeket egyaránt betölt – üzenetekkel, hanghatásokkal, fényekkel intenzív térélményt hozva létre. A katalán–baszk nyelvi és kulturális környezethez igazított, újonnan készült munkák – mint az Untitled (Camino) – olyan speciális élményt nyújtanak, mely a köznyelv hatalmát vizsgálja a mai modern társadalomban.
„Sanguine / Bloedrood” (M HKA, Antwerpen)
Luc Tuymans, a belga kortárs festészet egyik legnagyobb alakja ezúttal nem saját műveivel szerepel, hanem kurátorként. A Sanguine / Bloedrood kiállítás célja párbeszédet teremteni a barokk mesterek (Caravaggio, Rubens, Van Dyck) és kortárs alkotók (pl. On Kawara, Sigmar Polke) között. Ami még érdekes, hogy a tárlat nem időrendi, hanem érzelmi-logikai alapon épül fel, sötét tónusokkal, fény-árnyék játékkal és az erőszak szépségének esztétikai feldolgozásával. Az installációk között olyan művek is szerepelnek, amelyeket ritkán láthat a nagyközönség.
Marlene Dumas – „Open End” (Bourse de Commerce – Pinault Collection, Párizs)
A dél-afrikai származású, Amszterdamban élő festőnő az egyik legerősebb figuratív hang a mai művészetben. Dumas képei gyakran a test és a lélek közötti határvonalat kutatják, legyen szó politikai foglyokról, erotikáról vagy halálról. A párizsi Bourse de Commerce termeiben bemutatott tárlat több évtized munkáiból válogat: a finoman elmosódó arcok, a sejtelmes tekintetek és a túlvilági kompozíciók egyszerre emelnek és nyugtalanítanak. A kiállítás kurátori elrendezése lehetővé teszi, hogy a látogató ne csupán néző legyen, hanem szinte „testközeli” érzelmi utazásban vegyen részt.
Sigmar Polke – „Under the Paving Stones, the Earth” (Fondation Vincent van Gogh, Arles)
A német művész, akit sokan a pop art és az absztrakt expresszionizmus közötti hidat képező figuraként tartanak számon, nyáron Arles-ban mutatkozik be egy különleges válogatással. A kiállítás fókusza Polke kísérletező technikáin van – emulziók, vegyi eljárások, rácsos textúrák –, de politikai iróniája, társadalomkritikája és szellemes abszurditása is jól érvényesül. A Polke-életmű ritkán látható ilyen összefüggésben – különösen egy olyan történelmi és festői városban, mint Arles.