2023-ra már csaknem minden animációs Disney-klasszikushoz társítható egy-egy élőszereplős utód. Robert Zemeckis tavaly egy Tom Hanks főszereplésével készült Pinokkiót szállított, legutóbb pedig Rob Marshall mutatta be „A kis hableány” című filmjét Halle Bailey főszereplésével. És már nem sokat kell várni a közönségnek a következő kiválasztottakra: itt lesz nekünk Bambi, Herkules, de még Hófehérke sem jelenthet tabut.
#6: A kiváló alapanyag és a tisztességes szereposztás ellenére Bill Condon „A szépség és a szörnyeteg” (2017) remake-je azon kevés élőszereplős Disney-feldolgozások egyike, amely egyáltalán nem értelmezi újszerűen az anyagot. Pontosan ugyanaz a történet, csak a felesleges kiegészítések miatt hosszabb, amelyek persze feltöltik a játékidőt, de össze is zavarják a szereplők motivációit, és lyukakat lőnek az amúgy sem túl komplex cselekménybe. Amiért mégis a jobban sikerültek között emlegethetjük, az a „Harry Potter” utáni Emma Watson szerepeltetése Belle szerepében, ami rendkívül okos húzás volt a stúdió részéről.
#5: A „101 kiskutya” mozik előzményfilmje a kiskutya tömeggyilkos Cruella de Vilt fiatalkorát mutatja be, akinek az ismeretlenségből a divatikonig vezető útja bőségesen merít az Ördög Pradát viselből, de még a Monte Cristo grófjából is. A „Szörnyella” (2021) erőssége mindenképp a szereposztás! Emma Stone Oscar-díjas színészi tehetségét hozza a címszerepben ebben az ördögien szórakoztató történetben, amelyben egy feltörekvő ruhatervező háborúzik kegyetlen főnökével: a bárónővel, akit a nagyszerű Emma Thompson alakít.
#4: A „Pete sárkánya” (2016) legnagyobb előnye az eredetihez képest Lowery forgatókönyve (amit Toby Halbrooks-szal közösen írt), mely nem csak könnyedén bővíti ki az 1977-es, nem túl népszerű Disney-gyöngyszemet, de őszintén megragadja azt, ami miatt érdemes újranézni az eredeti történetet egy fiúról és házisárkányáról. David Lowery remake-je eltekint az összes klasszikus daltól, és a bolondosabb történetszál helyett az érzelmileg őszinte történetet emeli ki egy elveszett fiúról, akinek egyetlen barátja egy óriás sárkány. Loweryt leginkább a csodálkozásra való mai képességünk feltárása érdekli, így a különc mesét gyönyörű és időtlen mozivá varázsolja.
#3: Tim Burton az „Alice Csodaországban” remake-je során az ő bolondos, gótikus nézőpontját vitte át Underland felborult világába: igazából ez a 2010-es Disney-feldolgozás felelős azért, hogy megnyitotta a csapot az IP-trend előtt a stúdiónál. A film leginkább a különleges jelmez-, smink- és díszlettervezés miatt említésre méltó, a szereplők közül pedig Helena Bonham Carter alakít emlékezeteset, mint Szívkirálynő, de ne feledkezzünk meg a nagyszerű Johnny Depp-ről sem, aki az Őrült Kalapos alakítása miatt érdemelte ki a legtöbb dicséretet. Noha a kritikusok számára elképesztő csalódást okozott a film, végül mindenki meglepetésére több mint 1 milliárd dollárt hozott a világ mozipénztáraiban.
#2: A 2015-ben bemutatott „Hamupipőke”, Kenneth Branagh élőszereplős remake-je megtartja az eredeti klasszikus cselekményt, de közben fejleszti a karaktereket: a gonosz mostohának (Cate Blanchett) értelmes motivációt ad a mostohalányával (Lily James) való bánásmódjához, Hamupipőkének pedig világosan megfogalmazott elveket, amelyek minden döntését igazolják, és a hercegnek (John Madden) is elég időt ad azzal kapcsolatban, hogy valóban hihetően egymásba szeressenek. A legjobb romantikus filmeket idéző mozi végre kétségtelenül jobb, mint az eredeti! Több dolgot is ki lehetne emelni: a casting tökéletes, Lily James Hamupipőkéje nagyon rendben van a mindig emlékezetes Cate Blanchett gonoszul finom Lady Tremaine-ével szemben, ami Anjelica Huston alakítását idézi az 1998-as „Mindörökké” című filmből. De említhetnénk az igazán meseszerű díszlettervezést, vagy Chris Weitz erős forgatókönyvét is. A Hamupipőke a Disney élőszereplős remake-ek valódi koronaékszere.
#1: Ok, Jon Favreau „A dzsungel könyve” (2016) című filmjében olyan temérdek sok CGI-t használnak, hogy „élőszereplősnek” nevezni valószínűleg téves kifejezés; csak egyetlen olyan szereplő van, akit nem mozgóképesítettek, és még a valósághű környezetet is digitálisan teremtették. De akárhogy is, ez a Disney feldolgozások egyik legjobbja. Favreau elkerüli az eredeti film laza, epizodikus szerkezetét egy koncentráltabb kaland kedvéért, amelyben Maugli (Neel Sethi) fokozatosan veszi át a felelősséget a dzsungel megmentéséért a halálos Shere Khantól (Idris Elba). A film világszerte 966 millió dolláros profitot termelt, ezzel 2016 ötödik legnagyobb bevételt hozó filmje lett, és Oscar-díjat kapott a vizuális effektek terén elért eredményeiért. A folytatás már készül, újra Justin Marks lesz a forgatókönyvíró, Favreau pedig rendezőként és producerként tér majd vissza.