Noha az Oscar gála legnagyobb nyertesének egyértelműen a „Minden, mindenhol, mindenkor” című film bizonyult, és bár „A sziget szellemei” végül díj nélkül távozott, azért meg kell említeni, hogy a rekordszámú ázsiai részvétel mellett soha ennyi ír színészi jelöléssel nem találkoztunk ezidáig (20 jelölésből 5). És ne felejtkezzünk meg „A csendes lány”-ról sem, ami az első ír nyelvű alkotásként mutatkozott be a világ legfontosabb díjátadóján vasárnap.
Ahhoz képest, hogy egy viszonylag kis szigetről beszélünk, ha megvizsgáljuk a filmtörténelmet, bizony nincs hiány ismerős ír arcokból. Királyoktól és királynőktől kezdve nemzetközi kémekig és zseniális varázslókig, az ír színészek számos lenyűgöző szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben.
Kezdjük a sort a legnagyobbal! A háromszoros Oscar-díjas Daniel Day-Lewist nem véletlenül tartják minden idők egyik legnagyobb színészének; részben a módszertani színészi megközelítése miatt. Day-Lewis arról ismert, hogy teljesen magáévá tesz egy szerepet, hagyja, hogy az élete minden aspektusát feleméssze, ne csak egy munka vagy egy lelkiállapot legyen, amikor a forgatáson van. Minden alakításához alapos kutatómunkát végzett, „A salemi boszorkányok” (1996) forgatásán például az 1600-as évekbeli massachusettsi falu másolatában élt egy olyan helyen, ahol nem volt folyóvíz és áram, és még saját házat is épített a forgatáson. Day-Lewis 2017-ben vonult vissza a színészkedéstől, karrierje során pedig olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint „A bal lábam” (1989), „Az utolsó mohikán” (1992), vagy „A vérző olaj” (2007).
Liam Neeson színészi karrierjét a híres dublini Abbey Színházban alapozta meg, hogy aztán sok évvel később számos jelöléssel és díjjal elismert sztárként betonozza be nevét Hollywood legnagyobb alakjai közé. A hírnév felé vezető útja azonban korántsem volt könnyű: húszéves korában még az ír színházakban tette le a névjegyét; harmincas éveit televíziós minisorozat szerepekkel folytatta, és csak a „Schindler listája”-ban (1993) nyújtott Oscar-díjra jelölt szerepe után, 41 évesen figyelt fel rá a filmszakma, hogy talán érdemes kipróbálni őt nagyobb filmekben is. Olyan blockbuster alkotásokban, mint a ’90-es évek végi új Star Wars trilógiában, a „Batman: Kezdődik!”-ben, majd jött az „Elrabolva” (2008), amivel aztán egy külön, rendkívül népszerű és sikeres kategóriát teremtett az akcióhősök palettáján: a dühös apuét.
A belfasti Kenneth Branagh filmművészethez való hozzájárulása nem csak a színészi teljesítményének köszönhető, hiszen ő volt az első, akit 8 különböző kategóriában jelöltek Oscar-díjra. Filmográfiája tele van Shakespeare-művekkel: főszerepet játszott és rendezett az „V. Henrik”-ben (1989), a „Sok hűhó semmiért” (1993) és a „Hamlet”-ben (1996), de láthattuk az „Otelló”-ban (1994) is, hogy csak néhányat említsünk. Branagh rendezte és alakította Viktor Frankensteint az 1994-es „Mary Shelly’s Frankenstein” című filmben. És persze 2002-ben Branagh játszotta a rajongók kedvenc professzorát, Gildroy Lockhartot a „Harry Potter és a Titkok Kamrája”-ban. Emellett olyan filmeket rendezett, mint a „Thor” (2011), a Marvel moziverzum egyik első filmje, valamint a 2015-ös élőszereplős „Hamupipőke” mozit; ami az első volt az élőszereplős Disney-remakek közül.
Saoirse Ronan jelenleg Hollywood egyik legnépszerűbb fiatal színésznője. A New York-i Bronx kerületben született, de kisgyermekkorában Írországba költözött ír szüleivel. Azóta az egyik legsikeresebb ír színésznő lett, akire mindössze 12 évesen felfigyelt a szakma, amikor Oscar-díjra jelölték a „Vágy és vezeklés”-ért (2007). A legtöbb gyerekszínésszel ellentétben azonban őt azóta is folyamatosan láthatjuk az éves díjátadókon: „A Grand Budapest Hotel” (2014), „Brooklyn” (2016), „Lady Bird” (2018), „Kisasszonyok” (2020), hogy csak a legsikeresebbeket említsük…
És ha a jövő felé kacsintgatunk, itt van nekünk Paul Mescal! A Charlotte Wells által írt és rendezett „Volt egyszer egy nyár” (Aftersun) című mozi az év egyik legérzékenyebb és legszebb filmje volt. Az apa-lánya kapcsolatát bemutató kisköltségvetésű film az idei mezőnyben és a nagy Oscar-zajban talán nem volt annyira hangos és látványos, viszont a depressziós, fiatal apukát alakító Paul Mescal élete első főszerepéért húzta be élete első Oscar-jelölését. Bár az aranyszobrot az este folyamán végül a visszatérő Brendan Fraser vihette haza „A bálna” című filmben nyújtott alakításáért, egy biztos: Paul Mescal felkerült a világtérképre és bebizonyította, hogy sokkal több egy sármos, szomorú szemű szépfiúnál.
Az eredetileg sportolónak készült Mescal egyébként egy állkapocssérülése miatt döntött úgy, hogy felhagy a sporttal és beleveti magát a színházba. Mi pedig nagyon jól jártunk ezzel a döntéssel, gondoljunk csak a „Normális emberek”-re (2020) vagy „Az elveszett lány”-ra (2021). De biztosan jelzésértékű az is, hogy Ridley Scott rábízta az új Gladiator film főszerepét, ami jövő évben debütál majd a mozikban, és amiben mellesleg egy másik, idén Oscar-díjra jelölt friss ír színész, Barry Keoghan kapta meg a másik fontos szerepet.