2023 káoszában a zene a menekülés, vagy a vigasztalás helye volt. Az éppen egy éve, december 9-én megjelent SOS, SZA második albuma kétségkívül az év egyik legfontosabb lemeze volt, amit ebben az évben újra és újra elővettünk. Az SOS felhatalmaz, hogy végre dühöngjünk egy kellemeset, és csak később foglalkozzunk a következményekkel: SZA a zsigereinkig boncolgatja a szerelem és az exek témakörét úgy, hogy azt csak ő tudja.
Solána Imani Rowe 1989. november 8-án született a Missouri állambeli St. Louisban, de a New Jersey-i Maplewoodban nőtt fel. Édesapja a CNN vezető producere volt, míg édesanyja az AT&T-nél dolgozott. Muszlimként nevelkedett, és továbbra is az iszlámot követi. A szeptember 11-i támadások miatt iskolásként számos zaklatásnak lett kitéve, ami arra késztette, hogy ne viselje többé a hidzsábot. Miután 2008-ban leérettségizett, három különböző főiskolára járt, végül a Delaware State Universityn állapodott meg, ahol tengerbiológiát tanult. Az utolsó szemeszterében lelépett, és inkább különböző munkákat vállalt. Rowe a művésznevét a Supreme Alphabetből alakította ki a Wu-Tang Clan rapperének, RZA-nak a hatására. A nevének utolsó két betűje a Zig-Zag és Allah, míg az első S betű a megmentőt jelenti.
SZA 2017-ben adta ki debütáló stúdióalbumát Ctrl címmel, ami egy szuper R&B lemez lett, és amely a szívfájdalom és az önfelfedezés témáit dolgozza fel. A kritikusok a közönséggel széles körben elismerték vokális előadásmódját és a már ekkor eklektikus zenei stílusát, illetve érzelmi hatásának erejét. Kitolva az R&B műfaji határait, a lemez meghozta SZA számára a mainstream hírnevet, és megalapozta státuszát a kortárs zenében. Az album négy Grammy-díj jelölést kapott (őt magát a legjobb új előadóért járó díjért nominálták), a Billboard 200-as listán pedig a második leghosszabb ideig listavezető R&B album lett, amit valaha női előadó „elkövetett”. A következő évben SZA-t jelölték Oscar-díjra a legjobb eredeti dal kategóriában a Kendrick Lamarral való duettjéért, az „All the Stars”-ért, mely a Fekete Párduc film betétdala volt. De volt egy másik sikeres közreműködése is: a Doja Cat „Kiss Me More” című dalához csatlakozott, amely végül elnyerte a legjobb popduó/csoportos előadásért járó Grammy-díjat.
SZA Ella Fitzgeraldot és Lauryn Hillt nevezi meg, ha arról kérdezik, kik hatottak rá leginkább, de csodálatát fejezte ki Ashanti iránt is, akit többször egyik fő inspirációjának nevezett meg, és akit gyerekkora óta szeret. Rajtuk kívül még olyan előadók voltak hatással zenéjére, mint a Red Hot Chili Peppers, Common, Björk, Jamiroquai, és persze „sok Wu, Nas, Mos Def, Hov”.
Az SOS-ben is sok stílus és hangulat kavarog, az alap modern és klasszikusabb R&B mellett van itt élőzenés pop, és a mély, depresszívebb dalszövegek mellé befért a Kill Bill keménykedése is. Azonban egy dolog teljesen biztos, hogy egy pillanatra sem fogja vissza magát, és mindvégig őszinte marad. Ami mégis egységessé varázsolja az albumot az maga SZA hangvétele, aki nem akar valaki más szerepében tetszelegni, és valahogy mind a 23 (!) dal nagyon-nagyon könnyed és izzadtságmentes. A kezdő címadó szerzeménytől az Ol’ Dirty Bastard rapjével megtámogatott, Björk-hangmintát is használó Forgivelessig egy rendkívül eseménydús útnak lehetünk fültanúi, ami végig telis-tele van slágerekkel. Az SOS 318o000 eladott példánnyal debütált az első helyen az Egyesült Államokban, és tíz egymást követő héten át vezette a HOT 100 listát, amivel számos rekordot megdöntött. Az album szinte minden fórumon felkerült az év legjobb lemezei közé. Amennyire könnyű zeneileg, annyira nehéz tartalmilag, de feltétlenül érdemes SZA-val tartani ezen az önismereti utazáson, mert az SOS mégis összeségében egy felszabadító élmény. És csak csendben tesszük hozzá, hogy jó lenne, ha nem kellene újabb 5 évet várni egy új lemezre…