A világ múzeumaiban és kiállítóhelyein ősszel idén is igen komoly kiállításokat láthat a művészetkedvelő közönség. Íme néhány a jelenleg megrendezésre kerülő tárlatokból Berlintől Tokióig…
Csupán néhány nappal halála után, szeptember 11-én nyitott meg, és egészen november 2-ig látható Berlinben Rebecca Horn kiállítása, a Concert of Sights, melyen többek között a művész 1997-es Velencei Biennálén bemutatott installációját dolgozza fel, de láthatóak a művész legutolsó festményi és szobrait is. Horn tinédzserként tuberkulózis miatt ágyhoz volt kötve, és húszéves korában szanatóriumba került, miután maszk nélkül üvegszálas szobrokat készített. Ezek a betegséggel kapcsolatos tapasztalatok alapozták meg a performanszokból, kinetikus szobrokból és helyspecifikus installációkból álló művészetét. Munkáiban szinte kivétel nélkül a testek és tárgyak világban elfoglalt helyét poétizálja. Korai, performanszra tervezett szobrainak egy ismert darabja, az Einhorn (Egyszarvú, 1970-72) – egy hosszúkás szarv, amelyet egy osztálytársának kellett viselnie, akinek 12 órán át kellett egy mezőn gyalogolnia, – a művész pedig tárgyakat és eszközöket erősített a testéhez, hogy felfedezze a személy és környezete közötti érintkezési pontot. E testszobrokat követően Horn főleg kinetikus darabokat és helyspecifikus installációkat tervezett. A Galerie Thomas Schulte most bemutatja az 1997-es velencei Concert of Sighs című installációjának újragondolását, amely romos velencei házakból származó törmelékből, drótból és fa raklapokból áll, a padlóra halmozva. A keverékben réz tölcsérek vannak, amelyekből különböző nyelveken suttogások és panaszok hangzanak el, melankóliát keltve, miközben emlékeztetik a nézőt a pusztító erők egyedülálló potenciáljára.
„Megjártam a poklot oda és vissza. És hadd mondjam el, csodálatos volt.” Tokió egyik legizgalmasabb kiállítása ma Louise Bourgeois tárlata, ahol egyúttal szüleivel kapcsolatos összetett érzéseit mutatja be-, leginkább a testi elzártságra utaló, kényelmetlen szobrokba átformálva. A kiállítás kurátorai itt is Bourgeois meggyötört családi dinamikájának feltérképezésére fókuszáltak, és pályafutását az elfojtástól a egészen a várva várt felszabadulásig mutatja be 100 műből álló válogatása segítségével – a korai festményektől a késői pókszobrokig. Bourgeois élettörténete és munkássága több mint egy évtizeddel a halála után is rengeteg érdekességet tartogat a művészet szerelmesei számára.
A párizsi Pompidou Központ Szürrealizmus című kiállítása az éppen 100 éves avantgárd mozgalmat ünnepli! A labirintusszerű kiállítási középpontjában André Breton 1924-es szürrealista kiáltványa áll, mely 14 szekción keresztül mutatja be, hogy a szürrealisták miként értelmezték az irodalmi szövegeket és szimbólumokat. A január 13-ig látható tárlton olyan remekművek láthatóak, mint Salvador Dalí A nagy maszturbátor (1929) és René Magritte Személyes értékek (1952) című alkotása, de a kiállítás azonban – összhangban más, a szürrealizmust globalizáló közelmúltbeli felmérésekkel – igyekszik néhány kevésbé ismer művet is bemutatni, a brit Ithell Colquhountól a japán Tatsuo Ikedaig.
Thomas Schütte német szobrász munkásságának szentelt egy nagyszabású, retrospektív kiállítást a New York-i MoMA. A Velencei Biennále Arany Oroszlán-díjával kitüntetett művész munkáit eddig még nem láthatta ilyen mennyiségben a tengerentúli közönség. A MoMA-ban rendezett, január 18-áig látható kiállítás ezt kívánja most orvosolni. A 69 éves művész több mint 100 alkotást vonultat fel több évtizedes pályafutásából, amik között vannak szobrok, rajzok, grafikák és építészeti tervek. Schütte a MoMA szerint „a jelenleg alkotó egyik legfontosabb szobrász”.