A valódi prémium és tömeg jelentését már ismerjük üzleti-stratégiai szempontból. Azt is értjük, hogy a labdarúgás hatalmas üzlet, tehát az üzleti élet stratégiai törvényszerűségeit nem lehet ebben a sportágban sem megkerülni. De akkor mi a konkrét probléma a Szuperliga koncepciójával? Létezik egyáltalán valódi probléma? Palencsár Miklós, privát mentorral, a RISE Human Development System társalapítójának segítségével próbáljuk megválaszolni ezeket a kérdéseket.
Az üzlet az üzlet
Az biztos, hogy akármi is áll majd a gondolatsor végén, egyik vagy másik csoport „támadva érzi” majd magát. Ez azonban minden esetben így van, amikor két ennyire különböző fogyasztói csoport között alakul ki feszültség. De szabad-e az egész folyamatot és témát célcsoportokra, fogyasztókra, vagyis a kőkemény üzleti nyelvre „lebutítani”? „Én úgy gondolom, hogy pontosan ez a nehézsége ennek az ügynek. Hiszen a labdarúgás szimbólum, amely sok ember számára életfelfogást, sokak számára kikapcsolódást, vagyis életstílust, és hát nagyon sok ember számára akár a menekülést is jelenti az élet valódi problémái elől. Pont ebből kifolyólag nincs ebben egyértelműen jó vagy rossz irány. Illetve, azt is mondhatnám, biztosan nem születik olyan megoldás, ami mindenkinek szimpatikus lesz.”- mondja a szakember. Akkor mi ilyenkor a teendő? Miért fontos a kérdést az üzlet keretei között vizsgálni? Leginkább azért, mert a labdarúgás is csak pénzből tartható fenn és a bevételi források jelentős részét a szponzorok adják. A szponzorok pedig az üzleti élet szereplői. Akik sok dolgot elfogadnak, de a pénzükért mindenképp hasznot várnak a másik oldalon. Hiszen a napnál is világosabb, hogy ott, ahol több tízmillió eurókért, százmilliós nagyságrendű összegekért kelnek el játékosok, ott bizony az üzlet dominál, nem pedig a népakarat. Az, hogy ez a kettő mennyire áll összefüggésben egymással, az mindig kérdéses és sokszor változik. Vajon mi a véleményünk akkor, ha az egész folyamatot kizárólag üzleti szempontból vizsgáljuk?
Generációs kérdések
„Több nemzeti válogatottnál, szövetségnél és nemzetközi klubnál foglalkozom stratégiával. Ha tisztán üzleti alapon akarom értékelni a helyzetet, akkor azt tudomásul kell vennünk, hogy ott, ahol az állam nem avatkozik bele a klubok finanszírozásába, üzleti alapon kell gazdálkodniuk, vagyis képesnek kell lenniük önállóan profitot termelni. Ebben pedig nagyon fontos szerepet játszik a szponzoráció. A szponzoráció viszont olyan üzleti szereplőktől érkezik, akiknek az üzleti trendeket kell követniük, hogy profitot termeljenek. Az üzleti életben pedig ténylegesen és kőkeményen jelen van a már említett szakadék a valódi prémium és a tömeg között. Sőt, ez a 2008-as válsággal még jelentősen nőtt is, a 2020-as válsággal pedig már szinte felfoghatatlan a távolság. Nem csak azért, mert a gazdagok gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek, bár ez is táplálja ezt a folyamatot. Az üzleti életben nagyon komoly generációváltás zajlik, ami igazi turbulenciát ad a folyamatnak. A Diplomats – 1973-1984 között születettek – és az Ambitionists – 1985-1996 között születettek – generációi komoly hatalomra tettek szert a korábbi Authorians – 1949-1960 között születettek – és a Precisionists – 1961-1972 között születettek – generációit leváltva. A fiatal generációk már nem félnek a különbségek bemutatásától, büszkék az eredményeikre és azt meg is akarják osztani a külvilággal. Ennek több oka van, amit most nem szeretnék elemezni, viszont ennek okán az itt említett generációk két fiatalabb szegmensének gazdagabb képviselői valódi prémium fogyasztókká váltak. Nos, ez a folyamat azért komolyan képviselteti magát a Szuperliga kérdésben is!” Szóval a generációs folyamatoktól vezérelt döntéshozatali mechanizmusunk felelős a döntéseinkért, amit az üzletben már tudnak, de a sportban nem akarnak vagy nem tudnak elfogadni. Nem jó jel, hiszen ez a generációs irány egyben azt is jelenti, hogy a Szuperliga nem csupán egy fellángolás, hanem egy hosszú és tartós folyamat kezdete. „A labdarúgás átalakult az elmúlt két évtizedben. Sokkal nagyobb számú ország érintett a nemzetközi versenyben, ami bevonta ezeket az országokat és az országok lakosságát az igazi szurkolók közé. Ez így leírva kimondottan pozitív. Másrészről viszont ezzel valóban jelentősen elmozdult a tömegtermék irányába, ahonnan már nincs visszaút. Megfigyelhető, hogy a nézettségek csökkenő tendenciát mutatnak, és ami a szponzorok legnagyobb problémája (bár ezt az információt csak óvatosan publikálják), hogy pontosan a fizetőképesség szempontjából magasabb szinten lévő nézőket és potenciális vásárlókat veszítik el folyamatosan. Ők más sportágat választanak, amit már a valódi prémium társaikkal tudnak élvezni. Nézzünk csak körül, hogy mely, korábban kimondottan elit, prémium sportnak tartott ágazatok tudtak hatalmasat nőni úgy nézőszámban, mint ismertségben és üzleti értékben. Nos, ezek az ex-labdarúgáskedvelők ott landoltak. Tudom, hogy megdöbbentő lehet ilyen szemszögből olvasni a történteket, de hangsúlyozom, hogy üzletről beszélünk, amelyet a legtöbb esetben a profit motivál. Ott pedig ezeket a törvényszerűségeket ismerni kell.” – hangsúlyozta a stratéga.
Mire lehet számítani ez alapján a jövőben? És ha ennyire egyértelmű a folyamat, akkor hol romlott el mindez, hogy ekkora botrány kerekedett belőle?
Folytatás következik…