Beindult az élet. Mármint nagyjából. Az oltottsági szint lassan eléri a kívánatos mértéket és egyre több termékhez, szolgáltatáshoz a korábban megszokott keretek között juthatunk hozzá. Nagyon sokan próbálták találgatni egy évvel ezelőtt, hogyan fog kinézni ez a nagy újranyitás. És most már lassacskán azt lehet mondani, hogy megvannak azok, akiknek igazuk volt. Szó sincsen újrakezdésről vagy a régi folyamatokhoz történő visszatérésről. Új rendszerek alakultak ki, amelyeket az emberek most már több, mint egy éven keresztül alkalmaztak, így azok beilleszkedtek a rendes életükbe.
Újrakezdés, gyenge öröm
Sok helyen látni, hallani, hogy „megnyitottunk”. És ezzel párhuzamosan egyre többen és többször reagálnak úgy, hogy „na, és”. Nagyon sok üzleti szereplő megváltásként várta azt, hogy a helyzet visszatérjen a régi kerékvágásba. Bár olyanok is sokan vannak, akik ezt már nem tudták megélni. Nem tudták a vírusválságot átvészelni. Akik viszont átvészelték ezt a nehéz időszakot, megpróbálnak új energiával nekirontani a lehetőségeknek. Viszont a lendületet megtöri a vásárlók reakciója. Ugyanis minden figyelmeztetés ellenére nagyon sok üzleti szereplő gondolta úgy, hogy egyszerűen csak újra kell nyitni és majd szépen-lassan, vagy inkább azonnal, visszatérnek a vásárlók, az ügyfelek. Azt már lehet látni, hogy ez nem automatikus folyamat. A válság nem múlik el nyomtalanul és aki megpróbál úgy tenni, az nem lesz túl sikeres a jövőben. Egy ilyen hosszú időszak után persze mindenki várta a szabadságot, hogy végre enyhüljenek a korlátok, de ugyanakkor élénken benne él mindenki fejében az, hogy mi történt az elmúlt több, mint egy évben. És elvárják azt, hogy az üzleti szereplők is reagáljanak erre. Nem lehet ugyanazt a terméket, szolgáltatást, ugyanúgy, ugyanannak a körnek kínálni, ugyanazzal a sikerrel. Egyszerűen nem működik. Vagy felfelé, vagy lefelé vezet az út. Vagyis, ha valaki nem újította meg üzletét, kínálatát, termékeit, nem jelölt ki új irányokat, nem fejlesztetett, az most nagy gondban van. Jó-jó, de hát egy vírusválság közepette hogyan lenne a cégeknek pénze még fejleszteni is. És pontosan ez az egyik olyan tényező, ami a vásárlókat befolyásolja. Nagyon kíváncsiak arra, hogy vajon az adott szolgáltató vagy termékgyártó mennyire stabil. Milyen mértékben tudott választ adni a válságra. Milyen ereje volt mindehhez?
Megtépázva, elhagyatva
Az közkeletű mondás szerint a háborús időszakban az emberek szeretnek az erősek oldalára állni. Senki nem választja a gyengét partnerül csupán jótékonyságból, ha annak komoly negatív következményei lehetnek. Nos, egy válság utáni vásárlói magatartást is leginkább így lehet elképzelni az átlagemberek szemszögéből. Ha egy adott üzlet új energiával, megújulva, újításokkal, fejlesztésekkel várja vissza őket, akkor azért hálásak és vásárlói preferenciáikban előre helyezik őket. Azokat a vállalkozásokat, akik pedig elbuktak ebben az időszakban, egyszerűen hátrébb sorolják. Félreértés ne essék, ez nem csak nagy stratégiai szintű szolgáltatások esetén igaz. Sőt! Az átlagember, a tömegfogyasztó még inkább orientált a siker iránt. Vagyis még inkább jellemző rá, hogy az erősebb felé húz. Még csak olyan pékségben sem szeretnek vásárolni, amelyet megtépázott a válság. Nem szeretnek olyan étterembe beülni, ahol nyilvánvaló, hogy az elmúlt egy év tönkretette az üzletet. Ráadásul az elmúlt egy év után pozitív arcokat akarnak látni, ami, valljuk be őszintén, egy csőd szélére sodródott vagy egyszerűen csak a túlélésre játszó üzlet esetében igen nehezen kivitelezhető. Mondják, hogy a mosoly sokat ér az eladáskor. Ez igaz. De talán 2021-ben megtoldanám azzal, hogy az „őszinte mosoly mindent visz”.