test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A Kína-Afrika kapcsolat

Kína és Afrika kapcsolatát két szó határozza meg: adósság és infrastruktúra. Az elmúlt két évtizedben Kína államilag támogatott bankjai milliárdokat kölcsönöztek az afrikai kormányoknak a kínai vállalatok által az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés (más néven: Új selyemút) részeként épített utakra, kikötőkre és repülőterekre. Mind Angolában és Kongóban, egyes ügyletekben a visszafizetést a természeti erőforrások kitermeléséhez kötötték. Az államilag támogatott hitelezés azóta csökkent, mivel Kína új finanszírozási modelleket keres.

Kína szerint ez mindkettőjük számára „win-win” helyzet volt. Az afrikai vezetők szerint Kína volt a világon az egyetlen ország, amely hajlandó volt kielégíteni infrastrukturális igényeiket. A kritikus felhangok szerint Kína „fehér elefántokat” épített elősegítve a korrupciót és az eladósodást. Azonban az új kutatások szerint Kína nem volt sem a propaganda jóindulatú partnere, sem a Nyugat képzeletének „gazembere”. Ez is azt mutatja, hogy az afrikaiak többet is kihozhatnak ebből a kapcsolatból, persze attól függően, hogy hogyan tárgyalnak.

A Nyugathoz hasonlóan Kína is jelentősen növelte Afrikának nyújtott fejlesztési finanszírozásait a 2000-es években, de a Nyugattól eltérően ennek nagy részét nem segélyek, hanem piaci kamatozású vagy ahhoz közeli hitelek formájában nyújtotta. 2000 és 2020 között a kínai állami finanszírozók 160 milliárd dollárt adtak kölcsön afrikai kormányoknak. Míg a nyugati segélyek vagy a Világbank által nyújtott hitelek jellemzően széles körben oszlanak meg, addig Kína Afrikának nyújtott hiteleinek csaknem kétharmada az infrastruktúrára irányult. 2007 és 2020 között a Szubszaharai Afrikának nyújtott kínai infrastruktúra-finanszírozás 2,5-szer nagyobb volt, mint az összes többi kétoldalú megállapodás együttvéve. Az „adósságcsapda-diplomáciáról” szóló állításoknak, amelyek szerint Kína átveri a hitelfelvevőket, hogy aztán akár állami vagyontárgyakat foglaljon le, kevés a valóságalapja. Pontosabb azt mondani, hogy Kína keménykezű megközelítése ellentmond a látszólag jóindulatú retorikájának. Lehet, hogy Kína nem kétszínű tárgyalófél, de hogy kíméletlenül önző, az tökéletesen fedi a valóságot.

Növekvő fájdalmak

A világ figyelmének felkeltése jó dolog lehet, ha egy új terméket vagy – az NFT-k esetében – egy új tulajdonosi elméletet próbálunk bevezetni. Az OpenSea egy eBay-szerű oldal, ahol az emberek több millió NFT-t böngészhetnek, illetve megvásárolhatják a képeket, és sajátjaikat is eladásra kínálhatják. Az elmúlt 18 hónap alatt az OpenSea az NFT-k domináns piacterévé és az egyik legjelentősebb kripto startup vállalkozásává vált. A vállalat több mint 400 millió USD-t gyűjtött be a befektetőktől, ami elképesztő 13,3 milliárd USD értékűvé tette, és olyan technológiai óriások vezetőit alkalmazta, mint a Meta és a Lyft.

De ennek a népszerűségnek a természetes velejárója a szabályozó hatóságok fokozott figyelme is. A múlt héten New York déli kerületében található amerikai ügyészség (SDNY) vádat emelt és letartóztatta Nathaniel Chastaint, az OpenSea online piactér korábbi termékmenedzserét. A 31 éves férfi csalás és pénzmosás vádjával néz szembe egy olyan tervvel kapcsolatban, amelynek keretében bennfentes kereskedelmet követett el a non-fungible tokenekkel, vagyis NFT-kkel, „személyes pénzügyi haszonszerzés céljából felhasználva bizalmas információkat arról, hogy milyen NFT-ket fognak megjeleníteni az OpenSea honlapján”. Az Igazságügyi Minisztérium sajtóközleménye szerint minden egyes vádpontra legfeljebb 20 év börtönbüntetés szabható ki.

A kriptovilág már régóta az internet peremén működik. Ahogy egyre inkább a főáramba kerül, meglátjuk, hogy megállja-e a helyét majd a reflektorfényben is.