test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A klímasorozat, 3. rész: A nélkülözéstől a bizonytalanságig

Az elmúlt három évtized történelmi fejlődésnek volt a tanúja. 1983-ban kevesebb, mint 4,7 milliárd ember élt a Földön, 2023-ban pedig átléptük a 8 milliárdos határt, és miközben a népesség száma nőtt, a világ életszínvonala is emelkedett.

1990-ben a világ 38 százaléka élt mélyszegénységben, napjainkban azonban ez a szám már csak 8 százalék. A kérdés tehát az, hogy az éghajlatváltozás megfordítja-e a globális szegénység csökkenésének hosszú távú tendenciáját, és Chandy azt állítja, hogy ez nem fog megtörténni.

A nélkülözés és a bizonytalanság meghatározása

Történelmileg a globális fejlődés korlátozó tényezője mindig is a „nélkülözés” volt. Ez azt jelenti, hogy a háztartások, a közösségek és a kormányok egyaránt nélkülözték az alapvető szükségletek kielégítéséhez és a lakosság boldogulásához szükséges erőforrásokat. A világ túlnyomó részén ma már nem az erőforrásokhoz való hozzáférés a probléma, hanem a bizonytalanság. Az éghajlatváltozás miatt globális és helyi szinten egyre gyakrabban következnek be sokkok, amikor is az érintett háztartások/közösségek/kormányok nem mind képesek megvédeni a felhalmozott erőforrásaikat. 2012 óta a világon a mélyszegénységben élők aránya tovább csökkent, bár lassabb ütemben, mint 1992-2012 között. Ugyanakkor a súlyos élelmiszerhiánnyal küzdő – tehát az élelmiszerből kifogyott, illetve kényszerűségből egy vagy több napig étkezés nélkül maradó -, és életmentő humanitárius segítségre szoruló emberek aránya egyaránt emelkedő tendenciát mutat. 2018 óta a súlyos élelmiszerhiánnyal küzdő, napi bizonytalanságban élő emberek aránya meghaladja a globális szegénységi küszöb alattiak hányadát.

Újraértékelés

A nélkülözés és a bizonytalanság egyértelműen összefügg. Úgy tűnik azonban, hogy a szélsőséges szegénység átmeneti jellegű. Afrikában például az átmeneti szegénység 50 százalékkal gyakoribb, mint a krónikus szegénység. 2010-ben 97 millió ember (a világ akkori népességének nagyjából 1,4 százaléka) kényszerült az egészségügyi kiadások miatt mélyszegénységbe. Szakértők előrejelzése szerint a szélsőséges szegénységben maradó emberek száma 32-132 millióval magasabb lesz az éghajlatváltozás hatásai miatt. Ennek ellenére Chandy azt állítja nem biztos, hogy a lakosság nagyobb arányú elszegényedése lesz a klímaváltozás egyik főbb következménye. Az éghajlatváltozás azonban arra kényszeríthet bennünket, hogy átértékeljük a haladás/fejlődés/stb. mutatóinkat, és talán a szélsőséges szegénység már nem az a mérce, amelyhez a globális kezdeményezéseket mérni kellene.


Előző rész

A klímasorozat, 2. rész: Átmeneti gazdaságok