A háború kezdete óta a nemzetközi közösség szankciók sorával bünteti Oroszországot az ukrajnai invázió miatt. A pénzügyi hadviselésnek ezt a lehetőségét tartják a legjobb alternatívának a nyílt fizikai hadviseléssel szemben, mivel senki nem akar harmadik világháborút. A kérdés már régóta az volt, hogy ezen intézkedések miatt Oroszország teljesíti-e nemzetközi tartozásait. Hétfőn a türelmi idő lejárt és kiderült, hogy Oroszország hivatalosan nem rendezte a nemzetközi adósságát.
Miután Oroszország elmulasztotta a május 27-i határidőt, amely szerint mintegy 100 millió eurónyi – dollárban és euróban – fennálló tartozást kellett volna kifizetnie, és mint kiderült, egy hónapon belül sem rendezte a fennálló követeléseket. Erre persze számítani lehetett, hiszen a szankciók elszigetelték Oroszországot és elzárják a fizetési útvonalakat előle. Az a furcsa ebben a mulasztásban, hogy nem egészen hivatalos a dolog. Egyetlen hitelminősítő intézet sem jelentett be ilyen tartozást, mivel a szankciók megakadályozzák őket is abban, hogy Oroszországról jelentést tegyenek közzé. Egy másik kulcsfontosságú testület a Credit Derivatives Determinations Committees – amely egy olyan befektetői testületből áll, amely arról dönt, hogy a nemteljesítéshez kötött értékpapírokat kifizetik-e – még nem nyilatkozott.
A közvélemény megítélése
Az orosz pénzügyminisztérium már a hétfői hírek előtt is PR-kampányt folytatott a feltételezett fizetésképtelenség ellen. Szerintük Oroszország eleget tett kötelezettségeinek azzal, hogy rubelben fizette ki a befektetők felé fennálló tartozásait, de az ország nemzetközi adósságainak túlnyomó többsége csak dollárban és euróban engedi meg az aktuális követelések rendezését. Így bár a nemzetközi média a fizetésképtelenségről számol be, az orosz állami hírügynökség azt állítja, hogy a kormány nem tekinti magát fizetésképtelennek.
Annak, hogy az ország teljesíti vagy nem a fizetési kötelezettségét, mélyreható következményei vannak a jövőre nézve. Nagyon valószínű, hogy az orosz kormány azt fogja állítani, hogy nincs késedelemben, mivel megpróbált fizetni még akkor is, ha ezek a kísérletek nem felelnek meg a szerződési feltételeknek. A nemzetközi szankciók szinte tökéletesen korlátozzák a devizatartalékokhoz való hozzáférési és elosztási lehetőségeket, így Oroszország az adott helyzetben valóban a lehető legjobb lehetőséget választotta. Mivel azonban a körülmények teljes mértékben Oroszország saját hibájából adódnak, ezért kevés az együttérzés velük szemben. Ha valaha is valódi fizetésképtelenséget jelentenek be, akkor az lehetővé teszi a befektetők számára, hogy idő előtt követeljék a tartozások kiegyenlítését. Jelenleg, tekintettel a valódi fizetésképtelenséggel kapcsolatos vitára, a befektetők valószínűleg nem fognak rendelkezni ezzel a jogukkal.
Nem rokonszenvezek Oroszországgal, mivel szeretném, hogy szembesüljön tettei következményeivel, ugyanakkor nehéz számomra ezt valódi nemteljesítésnek tekinteni. Hiszen tényleges fizetésképtelenség akkor következik be, amikor a kormányok kifogynak a pénzből, és azért nem tudják teljesíteni a tartozásokat, mert nincsenek meg a szükséges források. Oroszország sajnos nem küzd pénzhiánnyal; Putyin jelentős (600 milliárd USD) deviza- és aranytartalékkal rendelkezik, amelyet a Krím inváziója óta halmoztak fel. Így a szankciókon alapuló kvázi fizetésképtelenség ezért nem valódi. Oroszország részben azért nem akarja, hogy ebbe a kategóriába sorolják, mert nagyon keményen dolgozott azon, hogy megbízható hitelfelvevőként szerezzen hírnevet. De nemteljesítés vagy sem, a nemzetközi hírneve örökre beárnyékolódott.