A COVID-19 végéhez közeledve egyre több menedzser kel útra és próbálja bepótolni az elvesztegetett időt. Közel két év bezártság után az utazások megtervezése a szokásosnál is nagyobb izgalmakkal jár mindenki részéről. Szükségük van arra, hogy kiszabaduljanak abból a „börtönből”, amit a szabályok okoztak számukra. Csakhogy a legtöbb esetben a munkaadók nem osztják menedzsereik érzéseit, hiszen ők meg pont azt látják a pandémia őrület végében, hogy végre mindenki fizikailag is bent tud lenni a munkahelyen, és csakúgy, mint a „régi szép időkben” el tudja végezni a munkáját, és ezt a cég vezetői, tulajdonosai nap mint nap saját szemükkel láthatják. Ez a helyzet komoly konfliktusokat teremt már rövid távon is munkavállaló és munkaadó között, de hosszú távon a hatás egyértelmű szakításhoz is vezethet.
A határok
Nagyon fontos, hogy a szabadságolást teljes mértékben újra kell értelmeznie mindkét félnek, különben a non-kommunikáció komoly veszélyeket rejtegethet magában. Nyilván gazdasági szektor és pozíciófüggő a kérdés, de az biztos, hogy most a munkaadói oldalnak kell engednie, mert a munkavállalók rendkívül szenzitívek, és egy rosszkor időzített „nem” válasz jelentős károkat tud okozni. Természetesen ehhez hozzátartozik az, hogy a home office kontra irodai munka kérdésben is gyorsan szabályokat kell alkotni, mert e két téma igen szoros kapcsolatot ápol egymással. A munkaadók többsége jelenleg teljes szabadságot ad a szabadságolási kérdésekben kulcsemberei számára, ezzel is mutatva azt, hogy igen, a modern munkahelyi körülmények megváltoztak, és a cég halad az új irány felé. Nyilván megtehetik, mert a menedzserek nem igazán élnek vissza a helyzettel, mert főként egy „igen” válasz után a lojalitásuk még inkább fokozódik, nem szeretnék munkájukat ilyen kétséges időszakban elveszíteni, még ha mindenhol az a hír is járja, hogy könnyedén lehet új munkához jutni. Egyébként sokak számára ez a nyár és amúgy a 2022-es év egy komoly teszt azzal kapcsolatban, hogy hol képzelik el a jövőjüket. Megmaradnak-e jelenlegi cégüknél, vagy továbbállnak egy újabb, nyitottabb gondolkodású vállalkozás irányába. Bármilyen furcsa is, de mondhatjuk azt a helyzetre való tekintettel, hogy sosem volt még ekkora jelentősége annak, hogy egy szabadság igényre hogyan reagál a munkaadó.
Pihenés
A mostani folyamat nem lesz rövid távú és nem szabad azt hinni, hogy egy kéthetes vakáció megold mindent. Az emberek szabadság iránti igénye az, hogy a magánéletükkel is foglalkozzanak, igen komolyan fókuszba került, és a mostani nyár arról is szól, hogy újraértelmezzék a work-life balance kérdést. Ebben a munkaadónak támogatást kell nyújtania, időt és teret kell adni annak, hogy ezek a fontos döntések megszülessenek. Biztosítani kell a kulcsembereket arról, hogy bárhogyan is döntenek, a cég hajlandó megoldást találni arra, hogy továbbra is megmaradjon az együttműködés. Azt már lehet látni, hogy azok a munkaadók, akik nemcsak elfogadják a szabadság iránti kérelmet, hanem motiválják munkavállalóikat arra, hogy menjenek pihenni, nekik nem kell számolni a megzavarodott HR piac kihívásaival, és biztonságban tudhatják szakembereiket, menedzsereiket. Ráadásul a home office megoldásoknak köszönhetően valóban nincs különbség ma már az irodai jelenlét és a virtuális munkavégzés között. Legalábbis egyre több munkakörről el lehet ezt mondani.
Hogy a nyár végére ki milyen döntésre jut a jövőjével kapcsolatban, azt biztosan tudják a munkaadók irányítani, befolyásolni. Ennek pedig nagyon fontos eleme a nyári pihenésben való partnerség.