Az Arindrajit Dube és szerzőtársai által végzett legújabb kutatásból kiderül, hogy a magas és alacsony jövedelmű munkavállalók közötti kereseti különbség, amely négy évtizeden át egyre csak nőtt, az elmúlt években elkezdett újra csökkenni. A gazdaságnak mindössze két év alatt sikerült visszafordítania az egyenlőtlenség 1980 óta tartó növekedésének mintegy negyedét. A tanulmány e fejlődés nagy részét a munkavállalók megnövekedett mobilitásának és munkahelyváltás iránti hajlandóságuknak tulajdonítja.
Javuló feltételek
Bár az alacsony bérű munkavállalók bérnövekedése már nem haladja meg a többi csoportét, de az elmúlt két évben legalább nem is veszítettek teret. A fizetésük emelkedése nagyjából lépést tartott az inflációval és a magasabb keresetűekkel is. Ez arra utal, hogy a fluktuáció csökkenése nem kizárólag a munkavállalók óvatosságának köszönhető, hanem annak is, hogy a munkáltatók kénytelenek voltak olyan szintre javítani a béreket és a munkakörülményeket, hogy a dolgozók már ne érezzenek késztetést arra, hogy más munkahelyet keressenek.
Bár a munkaerőpiac továbbra is erős, a munkanélküliség 4 százalék alatt van, a munkahelyek száma pedig – ha lassabb ütemben is – továbbra is növekszik és felismerhető, hogy az alkalmazottak elveszíthetik pozíció előnyüket, ha tömeges létszámleépítésekre kerül sor. Kathryn Anne Edwards munkaügyi közgazdász és szakpolitikai tanácsadó aggodalmát fejezi ki a helyzet bizonytalanságával kapcsolatban, és úgy véli, hogy egy recesszió eltörölheti az órabérben dolgozók elmúlt néhány években elért bérnövekedését.
Az esszenciális lényeg
Néhány alkalmazott azonban azt állítja, hogy egy dolog alapvetően megváltozott – a viselkedésük. Bár a világjárvány idején kezdetben „nélkülözhetetlen dolgozóknak” számítottak – bónuszokat, fizetett betegszabadságot és egyéb juttatásokat kaptak -, azonban a vendéglátó- és kiskereskedelmi szektorban sokan csalódottan tapasztalták, hogy a válság lecsengésével a vállalatok visszavonták a juttatásokat. A nagy felmondás részben erre a tapasztalatra adott válasz volt. A munkavállalók már nem voltak hajlandóak olyan munkáltatóknál maradni, amelyek nem értékelték őket megfelelően.
Összefoglalva, a nagy felmondás időszaka egy olyan átalakulási folyamatot indított el, amikor a munkavállalók magasabb fizetést és jobb bánásmódot követeltek, ami jelentős munkahelyi változásokhoz vezetett az Egyesült Államokban. Bár az önkéntes felmondások aránya az elmúlt hónapokban csökkent, az alkalmazottak még mindig megtarthatják az ebben az időszakban elért eredmények egy részét. Ugyanakkor a helyzet elég bizonytalan, mivel a gazdasági recesszió réme fenyegetően lóg a levegőben, és a munkavállalók befolyása is csökkenést mutat. A nagy felmondás tartós hatása a munkavállalók és a munkáltatók közötti kapcsolatban pedig még nem látható tisztán.