Oroszország februári ukrajnai inváziója óta az országok elkötelezték magukat amellett, hogy megszakítják gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal, és szankciókkal bénítják meg az ország gazdaságát. Ezzel a tervvel egy probléma volt: Oroszország a világ egyik legfontosabb olaj-, gáz- és nyersanyagexportőre. Ezek nem olyan termékek, amelyeket a világ nagy része könnyen nélkülözhetne. Oroszország 2020-ban több mint 220 milliárd dollár értékben importált termékeket a világ többi részéből, főként Kínából, Németországból és Koreából. A szankciók életbelépésével az orosz import volumene visszaesett, de néhány ország, például Kína és Törökország drasztikusan növelte gazdasági kapcsolatait a háborús országgal.
Az Oroszországot szankciókkal sújtó országok számára az a probléma, hogy nagymértékben függnek az orosz energiahordozóktól és nyersanyagoktól, akár tetszik nekik, akár nem. Ez bizarr helyzetet eredményezett: Oroszország exportjának értéke az ukrajnai inváziót követően valójában megnőtt, még sok olyan országban is, amelyek gyorsan és nyilvánosan fordultak szembe Oroszországgal. A legelkeserítőbb viszont az, hogy bár a Nyugat szankciókkal próbálta megbénítani az orosz gazdaságot, de nem érte el a remélt hatást, és Oroszország továbbra is képes a nyersanyagok eladásából finanszírozni a háborús erőfeszítéseit. Ez annak köszönhető, hogy Oroszország szorosan összefonódott a világgazdasággal; egyszerűbben fogalmazva, szinte lehetetlen orosz erőforrások nélkül élni, mert nincs helyettesítőjük. Bár az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság leállította az orosz olaj importját, de mivel sosem voltak nagy vásárlók, így könnyű dolguk volt. Európa viszont nagymértékben függ az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, és ezért csak sokkal lassabban tudja ezeket nélkülözni. A kontinens csak augusztusban állította le az orosz szén importját, majd decemberben betiltja a kőolaj tengeri szállítását, és végül februárban minden kőolajtermék behozatalát.
Nagyobb erők
Az intézkedések ellenére a Gazprom 2022 első félévében még mindig rekordnyereséget ért el. Ennek pedig az az oka, hogy a kőolaj és a földgáz felfújt világpiaci árai jelentősen megemelték a profitot. Ezekkel az árakkal az orosz gazdaság sokkal jobban vészeli át a szankciókat, mint ahogyan azt a legtöbben előre jelezték. Áprilisban az IMF azt jósolta, hogy az orosz gazdaság 8,5%-kal fog zsugorodni, azonban júliusban a szervezet ezt a számot már 6%-ra és a napokban pedig már 3,4%-ra módosította. További fájdalmas időszak lesz, amikor az EU februárban teljes mértékben leállítja az orosz olaj- és gázszállításokat, de ezek a nyersanyagok várhatóan minden gond nélkül találnak majd új vevőkre. Kína és India például kifejezetten nagy kedvvel vásárolta az orosz nyersolajat, azonban tudni kell, hogy ezek a tranzakciók kedvezményes áron történtek. Az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Irak és Angola, amelyek jelentős mennyiséget forgalmaztak Indiának és Kínának, a jelenleg kialakult helyzetben Európának adnak el többet. A nyugati országok most megpróbálnak olyan árplafont bevezetni, amely tovább korlátozza, hogy Moszkva mennyi bevételre tehet szert minden egyes eladott hordó olaj után.
Hosszú távon azonban Oroszországnak nem az olaj, hanem a gáz eladása fog nagyobb gondot okozni. Az olajjal ellentétben, amelyet többnyire nagy hajókkal szállítanak, az ország gáz exportjának nagy részét hagyományosan csővezetékeken keresztül továbbítják, amelyek kiépítése sok évet vesz igénybe, illetve a földrajzi korlátokat is figyelembe kell venni, és ez megnehezíti az új piaci helyzetre való átállást. Oroszországot jelenleg csak egy csővezeték köti össze Kínával, és ahhoz, hogy LNG-terminálokon keresztül szállíthasson, először meg kellene építenie az említett terminálokat, ami szintén jelentős időt és pénzt emészt fel. Az energia mellett a világnak más anyagok is nélkülözhetetlenek a zavartalan működéshez, például a műtrágya, az azbeszt, vagy az atomreaktorok, a búza, a palládium, a ródium, az urán és a gyémánt. Oroszország számára nem lesz zökkenőmentes a jövő, de a nemzetközi gazdasági összefonódások évtizedei miatt a Nyugat szankciói nem teremtenek eléggé zord helyzetet ahhoz, hogy meghiúsítsák Oroszország háborús törekvéseit.