Ötven évvel ezelőtt az újonnan megválasztott brit munkáspárti kormány ambiciózus nemzeti iparpolitikába kezdett, amelynek célja az ország gazdaságának újjáélesztése volt. Ez a politika, amelyet támogatások, állami tulajdon, valamint a vállalatok, szakszervezetek és a kormány közötti hatalommegosztás jellemzett, végül aztán mondhatni katasztrofális eredményekhez vezetett: a sztrájkok megbénították az országot, és az ipari győztesek kiválasztására tett erőfeszítések olyan csődbe jutott vállalkozások támogatását eredményezték, mint a British Leyland és a British Steel Corporation.
A Keir Starmer vezette Munkáspárt a mai napig elhatárolódott az 1970-es évek politikájától, sőt Starmer kormánya, amely a parlament szerdai megnyitóján ismertette gazdasági menetrendjét, kifejezetten modern megközelítést alkalmaz az iparpolitikában. Ez az új menetrend a kormányt kulcsfontosságú szereplőként pozícionálja Nagy-Britannia stagnáló gazdaságának fellendítésében, tükrözve azt a globális tendenciát, hogy a politikai vezetők egyre nagyobb szerepet vállalnak a gazdaságirányításban. Olyan országok, mint India, Brazília, Malajzia és számos európai nemzet hasonló stratégiát fogadtak el. Az Egyesült Államok, amely történelmileg a nyitott piacok és a minimális kormányzati beavatkozás híve, például ma élen jár ebben a mozgalomban. Ez az elmozdulás részben a kínai felülről lefelé irányuló gazdasági tervezéssel szemben irányul, amely Kína világviszonylatban a második legnagyobb gazdasággá emelte, valamint az éghajlatváltozással szemben.
Starmer munkáspárti kormánya – annak ellenére, hogy későn és korlátozott finanszírozással indult – a jelentős parlamenti többségnek köszönhetően várhatóan zökkenőmentesebben fog eligazodni a politikai palettán, ez pedig lehetővé tette a projektek és reformok gyors elindítását. Alig néhány héttel ezelőtti választások óta a kormány például elindított egy állami vállalatot a megújuló energiaprojektek számára, bejelentette a Nemzeti Vagyonalapot, és kormányközi testületeket hozott létre a miniszterelnök vezetésével. Ezeket az intézkedéseket a modern iparpolitika példaképének tekintik. Jelentős kihívások azonban továbbra is fennállnak, hiszen a brit gazdaságot kifejezetten erőtlen növekedés, alulfinanszírozott közszolgáltatások, alacsony termelékenység és elégtelen beruházások jellemzik. Ezen akadályok ellenére a munkáspártiak politikáját Biden elnök amerikai kormányának több milliárd dolláros ipari stratégiája inspirálta, amely a kritikus technológiák, például a félvezetők és az elektromos akkumulátorok fejlesztésére összpontosít. Bár Starmer költségvetése kisebb, erős többsége megkönnyítheti a zöld kezdeményezések megvalósítását az amerikai vitatott politikai légkörhöz képest.
Ed Miliband, Nagy-Britannia új energiaügyi minisztere már jóváhagyta a 400 000 otthon energiaellátására alkalmas napenergia-farmokat, és javasolta azon szabályok megszüntetését, amelyek lehetővé teszik a közösségek számára, hogy betiltsák a szárazföldi szélerőmű-projekteket. Rachel Reeves, az új államkincstárnok bejelentette a kritikus infrastruktúrák engedélyezési folyamatának felülvizsgálatát, utalva arra, hogy a nemzeti szintű döntések felülírhatják a helyi ellenállást. Ez kulcsfontosságú, mivel a helyi ellenállás Európa-szerte megakasztotta a szélerőművek fejlesztését. A munkáspártiak továbbá azt tervezik, hogy a következő öt évben 1,5 millió lakás építését írják elő, és 300 új tervezési tisztviselőt állítanak be e cél támogatására. További lehetséges intézkedések közé tartozik a belső égésű motorokra vonatkozó szabályozás szigorítása és a háztartások hőszivattyúkra való átállása.
Miközben az Európai Unió is előremozdítja ipari stratégiáját olyan kezdeményezésekkel, mint a Green Deal ipari terv, a belső nézeteltérések és a növekvő nacionalista érzelmek kihívást jelentenek. Ezzel szemben Nagy-Britannia egységes megközelítése a munkáspárti kormánytöbbség alatt elősegítheti a gyorsabb fellépést. Az ambiciózus tervek ellenére Nagy-Britannia mégis olyan belső akadályokkal néz szembe, mint a széttagolt intézményrendszer és a G7-országok közül a legalacsonyabb beruházási ráta. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a jelentős digitális és energetikai átalakulások miatt az országnak ma kifejezetten szükség van egy erős iparpolitikára.